Hírek Koncertek Zenekar Zene Galéria Sajtószoba Rendelés Kapcsolatok Vendégkönyv Linkek

Keress itt is!


Facebook Twitter YouTube SoundCloud MySpace Google+

Videók


Damnatio ad bestias


Támogatónk


Facebook Twitter MySpace Google Reader Startlap




Salemi mese

Szöveg: Akhsesef

Hosszú hetek alatt minden megváltozott
A szél a városra rettegést hozott

Míg egymást figyelték az ijedt emberek
Gyilkoltak a szavak, mint a fegyverek

A Gonosz belopta magát a remegő szívekbe
Halálfélelmet hozva Istent félő hívekre

A borzalmak azon a téli estén kezdődtek
Mikor a lányok a görcstől a földön vergődtek
A víz verte őket, ismeretlen nyelven beszéltek
A révületükből csak nagyon lassan eszméltek

Az ördögre vadászva kérdezték a lányokat
Ha megfertőzött párakat, kiket és hányakat?
Ők neveket mondtak és súlyos vádakat
Néptelenné téve ezzel becsületes házakat

    És a lányok mondták a neveket
    Asszonyt, férfit és gyereket
    Vádoltak azzal
    Hogy megrontották a tiszta lelkeket

    Abigail és Betty rebegett
    Az ő szavuk mind felett lebegett
    Akire néztek
    A tekintetüktől remegett

Vádoltak ők bárkit rontó bűbájjal
A rájuk küldött sátáni homállyal

Tizenkilenc ártatlan a bitón végezte
Míg egy a börtönben lelkét kilehelte

Ez volt Salem falu szomorú meséje
Amit máig nem értett meg az emberek elméje






A középkor legsúlyosabb bűne az eretnekség és a boszorkányság volt, amiért a legjobb esetben is halál járt. Amikor már úgy tűnt, hogy ennek a borzalmas időszaknak vége, egy amerikai faluban olyasvalami történt, amely ezt a rettegett kort idézte.

1692-ben Salem Village-ben, egy Salem melletti faluban néhány fiatal lány – köztük Abigail Williams, Samuel Parris tiszteletes unokahúga és Elizabeth „Betty” Parris, a tiszteletes lánya – megmagyarázhatatlan módon kezdett viselkedni: szokatlan hangzású szavakat használtak, a földre vetették magukat. Az orvos tanácstalan volt, nem fedezett fel semmilyen betegséget. Ekkor röppent fel a feltételezés, hogy a lányokat maga a gonosz szállta meg. Ekkor kérlelni kezdték a lányokat – először Abigailt és Bettyt, majd már a hasoló tüneteket produkáló Ann Putnam Jr.-t, Elizabeth Hubbardot, Susannah Sheldont, Mercy Shortot, Mercy Lewist és Mary Ann Warrent –, hogy árulják el, kik művelik velük ezt a borzalmat. Hogy mondják meg, kik küldték rájuk az átkokat. És a lányok elkezdték a vádaskodásokat…

Az első három megvádolt nő Tituba, egy Karib-tengerről behurcolt bennszülött rabszolga, Sarah Good, a falu koldusa és Sarah Osborne, egy fekvőbeteg nő volt. Tituba Parris tiszteletes rabszolgája volt, az ő feladata volt, hogy foglalkozzon a lányokkal. Őket 1692. március első napján vádolták meg boszorkánysággal, és azonnal börtönbe is kerültek. És ekkor elszabadult a pokol. Egymás után vádoltak meg sokakat, akiket rögvest börtönbe zártak.

A közösséget nagyon meglepte Martha Corey megvádolása. Corey asszony köztiszteletben álló, mélyen vallásos nő volt, így sokkolta az embereket, hogy az ördög egy ilyen nőt is el tud csábítani. A tárgyalása 1692. március 21-én déltájban kezdődött. A gyűlést egy hosszú imával kezdték, majd Hathorne tiszteletes szólította Corey asszonyt, hogy feleljen az ellene felhozott vádakra. (Érdekesség, hogy Hathorne tiszteletes ükapja volt Nathaniel Hawthorne amerikai írónak, a The Scarlet Letter (A skarlát betű) szerzőjének, aki ezért a nevét is megváltoztatta.) A lányok is jelen voltak a kihallgatáson, ahol folyvást Corey asszony mozdulatait utánozták. Sőt, azt vallották, hogy most is gyötri őket. Hogy alátámasszák a vádat, földre vetették magukat és sikoltoztak. A tárgyalás után rögtön börtönbe zárták. Martha Corey-t 1692. szeptember 22-én akasztották fel, két nappal azután, ahogy férje, Giles Corey kínvallatás közben meghalt.

A megvádoltak közt volt John Proctor és hitvese, Elizabeth is, mert kiálltak a vádaskodókkal szemben. (A Nicholas Hytner által rendezett The Crucible (A salemi boszorkányok) című filmben Abigail (Winona Ryder) szerelemféltésből vádolja meg John Proctor (Daniel Day-Lewis) nejét.)

A börtönök kezdtek megtelni, az embereken pedig úrrá lett a pánik. Mivel Salemnek épp nem volt kormányzója, meg kellett várni a tárgyalásokkal a kormányzó kinevezését. A területi bíróság nyár elejére állt fel, így nem volt akadálya a perek lefolytatásának. Eddig már 80 embert vádoltak meg.

A vádlottak úgy menekülhettek a kivégzés elől, ha bűnösnek vallották magukat és további, a Sátánnal lepaktáló embereket neveztek meg. Ebben az esetben az életüket meghagyták, de minden vagyonukat – beleértve a földjüket – elkobozták.

19, boszorkánysággal megvádolt embert – többségükben nőket – felakasztottak. Volt még egy áldozat, az idős korban lévő Giles Corey – Martha Corey ura –, aki nem volt hajlandó vallani, és a kínzásba végül belehalt.

A boszorkányperek 1693 elején végződtek, de voltak olyan megvádolt és börtönben lévő emberek, akik jó egy évig még börtönben sínylődtek. Érdekes, hogy a pereknek maga a kormányzó vetett véget a környékbeli tiszteletesek nyomására.

Különféle elméletek láttak napvilágot arról, valójában mi is történt Salemben. Lehet hallani arról, hogy a lányok unalmukban kezdtek boszorkányosat játszani, a kipattanó hisztériát pedig a feszült helyzet csak katalizálta. A puritán Új-Angliában ugyanis rettegtek az emberek az indiánok betörésétől, így gyakran háborúzniuk kellett. Másik magyarázat lehet, hogy az emberek egy gabonaparazitával, az úgy nevezett anyarozzsal fertőzött gabonából készítették a kenyerüket. Az anyarozs pedig bizonyítottan hallucinációt okoz. De szóba jöhetnek a koncepciós perek, hiszen a megvádolt és elítélt emberek földjét könnyű volt elvenni. Vagy valóban maga az ördög szállta meg a lányokat? Mindenki fantáziájára bízzuk, hogy döntse el, szerinte mi volt Salem falu meséje!



2017. november 23. csütörtök

Zenelejátszó (felugró ablakban)

Koncertek


Jelenleg nincsen koncert.

Facebook




Köszönet | Hírlevél | Technikai háttér | Jogok | Adatvédelem

© 2001-2017, Harloch | Minden jog fenntartva!