Hírek Koncertek Zenekar Zene Galéria Sajtószoba Rendelés Kapcsolatok Vendégkönyv Linkek

Keress itt is!


Facebook Twitter YouTube SoundCloud MySpace Google+

Videók


Damnatio ad bestias


Támogatónk


Facebook Twitter MySpace Google Reader Startlap




Hullazsinat

Szöveg: Akhsesef

Meghalt, szentelt földbe temették
Lelke nyugalmat mégse talált
A klérus színe elé idézték
Legyőzve a halált

Az oszló testet a földből kiemelték
És díszes főpapi ornátusban
Pápai trónra ültették

Formosus már a trónján ült
Orrfacsaró bűzt árasztva
A terem értetlen csendbe merült
Bűnrészességet választva

Szó nem hagyta senki száját
A trónt bámulták meredten
Csak elkezdte a kihallgatását
Az álnok, becstelen rend

Kérdések kérdést követtek
Egy holttól várták rájuk a választ
A vádakon mégse nevettek
Hitük adta a megnyugtató támaszt

Nem felelt, hogy is tehette volna
Lelke Istenhez megtért már
Eddig néma szája – úgy gondolták – szólna
Bűnössége így vált bizonyítottá

Halálra ítélték miután kitagadták
Ruháit szanaszét tépték
Áldást osztó ujjait levágták
Ezzel szerezve igazuknak érvényt

Szenteletlen földbe temették
Ott se nyugodhatott soká
Kiásták újból, folyóba vetették
Vigye, csak vigye, ne tudják, hová

A Tiberis is kidobta magából
Hogy végre nyugalmat lelhessen
Harmadjára temették Isten jóvoltából
Hogy mára a pápák közt fekhessen






A középkori ember a halált jóval természetesebbnek fogta fel, mert úgy képzelte, hogy az elhunyt csak egy másik világba költözik át. Épp ezért a halál – és a haldoklás – nem volt magánügy. A rokonok, ismerősök felkeresték a haldoklót, hogy elköszönjenek tőle. Ilyenkor felidézték az életét, bűnbánatot tartott, és a jelenlévő paptól felvette az utolsó kenetet. A középkor vége felé kezdtek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítani a haldokló személyiségének, így egyre inkább lett az eltávozás magánügy. Úgy gondolták, hogy a haldokló lelkéért a jót megtestesítő Isten, és a gonoszt megtestesítő Sátán vív csatát. Az emberek fejében szoros kapcsolat állt fenn az élők és a holtak világa között. Ha a haldoklást vagy a temetési szertartást megsértették, ez azzal járhatott, hogy a halott nem tudott békében nyugodni. Ilyenkor visszajárt a még élők világába kísérteni, vagy egyáltalán nem jutott át a túlvilágra, így élőhalott lett. Ez azt jelentette, hogy a lelke a Sátáné lett, ebből kifolyólag pedig veszélyessé válhatott az élők világára. Az élők és holtak közti lelki kapcsolat a Sátán hatására borzalmak forrása lehetett. Ennek egyik legszörnyűbb példája a hullazsinat.

Nagy Károly frank császár halála után (814) anarchikus állapotok uralkodtak a hatalomvágy szította viszályok miatt. Három unokája osztotta fel egymás közt a birodalmat a verduni szerződéssel. A középső területet birtokló Lothar szerezte meg a császári címet. (Hozzá tartozott Itália jelentős része is.) Lothar örökösei viszont nem tudták egyben tartani a birodalmat, amely önálló grófságokra és hercegségekre szakadt. Az itáliai fejedelmi családok viszálya viszont bizonytalan helyzetet teremtett a pápák életében is, mert gyakorta semmibe vették az egyház tanítását és érdekeit. Ezért a pápák legfőbb érdeke az volt, hogy legyen egy Rómától azért messze székelő, de erős császár, aki rendet tesz a birodalomban. Innentől a pápaválasztások célja az lett, hogy olyan pápát ültessenek a trónra, aki eme érdeküket képviseli. És ezt teszi annak ellenére, hogy ezzel az egyház ereje nyilvánvalóan gyengül.

Németpárti jelöltként került Szent Péter trónjába Formosus (891), aki már hittérítő tevékenységével, aszkétikus életmódjával és püspöki tevékenységével nagy hírnevet szerzett magának. Ekkor volt 75 éves. Formosus a német Karintiai Arnulfot koronázta meg császárnak, hogy ezzel is gyengítse a spoletói hercegeket, akik Itália és a római egyház fölötti hatalmat akarták megszerezni. A német császár ebben segített is neki: megszabadította a spoletói hercegektől Itáliát. Sajnos 896-ban Formosus meghalt, akit a spoletóiak jelöltje, VII. (vagy VI., ha figyelembe vesszük, hogy II. István pápaságát a római katolikus anyaszentegyház érvénytelenítette, mert nem volt felszentelve) István pápa követett a trónon. VII. István pápa 897 elején hívta össze a történelemben hullazsinatként elhíresült egyetemes gyűlést. Erre a gyűlésre megidézték Formosust, akit ezért kiástak sírjából, főpapi ornátusba öltöztették, és így ültették a tárgyalóterembe. Természetesen ügyeltek a látszatra, mert védőt is rendeltek mellé. A következő vádakkal illették a halott pápát: még püspökként egyszer kitagadta az egyház – ami igaz volt –, de ennek ellenére papi tevékenységet folytatott, továbbá így lehetett püspökből pápa, amit az egyházi törvények tiltanak. Mivel egyértelmű volt a vádlóknak, hogy Formosus ezeket csak a Sátán segítségével érhette el, halálra ítélték, letépték róla a papi jelvényeket, áldást osztó ujjait pedig levágták, majd a testét az idegenek számára fenntartott sírba dobták. Az emberek ezt nem tudták megemészteni dühükben, így innen is kiásták, majd a tetemet a Tiberis (ma Tevere) folyóba hajították. Állítólag a testet a víz a portói püspökség területén vetette partra.

De VII. István pápát még ebben az évben utolérte végzete. A németpártiak ugyanis megbuktatták és börtönbe juttatták, ahol megfojtották. Ezek után Formosus testét a Szent Péter Bazilikában a többi pápa mellett helyezték örök nyugalomra. Így lett Formosus a háromszor temetett pápa.

A 898-ban felszentelt IX. János pápa újabb zsinaton mondatta ki, hogy halott ellen nem szabad pert indítani, ezzel együtt pedig rehabilitálta is Formosust. (Persze akadtak olyanok, akik Formosust bűnösnek találták a sátáni praktikákban. Azzal indokolták véleményüket, hogy mivel nem engedték békében nyugodni Formosust, nem juthatott át a túlvilágra, így a Sátán kaparintotta meg a lelkét, ezért élőhalott lett. Ilyeténképp pedig akkor jogos volt a megidézése és az elítélése.)



2017. szeptember 20. szerda

Zenelejátszó (felugró ablakban)

Koncertek


Jelenleg nincsen koncert.

Facebook




Köszönet | Hírlevél | Technikai háttér | Jogok | Adatvédelem

© 2001-2017, Harloch | Minden jog fenntartva!