Hírek Koncertek Zenekar Zene Galéria Sajtószoba Rendelés Kapcsolatok Vendégkönyv Linkek

Keress itt is!


Facebook Twitter YouTube SoundCloud MySpace Google+

Videók


Damnatio ad bestias


Támogatónk


Facebook Twitter MySpace Google Reader Startlap




Artemisz erdején keresztül

Szöveg: Joly

Sorsa űzi a fekete hegy felé
Sötét éjszaka borítja életet adó szívét
Artemisz nevét kiáltó torkát keserű fájdalom marja
Zöld szemeit véres könny mossa

    Menj, csak menj, fagyos erdőn keresztül
    Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
    De míg az utad az erdőn keresztül vezet
    Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!


Édes álom, mely fáradt teste kínját enyhíti
Mérges álom, mely szíve fájdalmát rejti
Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely szívében él

    Menj, csak menj, sötét erdőn keresztül
    Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
    De míg az utad az erdőn át vezet
    Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!


Fekete hegyen túl a világ, mely rá vár
Lángoló tűzet rejt hatalmas, véres máglyán
Ez az a tűz, mely bűnös lelkét fehérre mossa
Fáklyaként ég mélyen, mélyen lent a pokolban

    Menj, csak menj, felperzselt erdőn keresztül
    Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
    De mikor majd utad a lángoló tűzön át vezet
    Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!


Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely örökké szívében él






Voltak idők, mikor az erdő olyan helynek számított, ahová ember éjjel nem merte betenni a lábát. Artemisz a görög mitológia szerint az az istennő, aki vigyázza az erdőbe tévedt emberek minden egyes lépését.



2017. november 23. csütörtök

Zenelejátszó (felugró ablakban)

Koncertek


Jelenleg nincsen koncert.

Facebook




Köszönet | Hírlevél | Technikai háttér | Jogok | Adatvédelem

© 2001-2017, Harloch | Minden jog fenntartva!