Sajtó

Sajtó

Sajtó­anyag (EPK)


Mortlyn • Ninegal • Khainor • Akhsesef • Amdusias


Khainor • Mortlyn • Ninegal • Akhsesef • Amdusias

Harloch logó
(TIFF formátum, ZIP tömörítés)

Zenekar története

Audió és videó

Kapcsolat

Közösségek

Interjúk

Megjelenés: Blackbird Music Blog
Az eredeti cikk: blackbirdmusicblog.blogspot.hu/2012/01/harloch-mit-rejt-festett-alarc.html

Harloch ~ Mit rejt a festett álarc?

2012. január 10.

Már régóta ismerem a srácokat és úgy érzem már ideje volt egy kicsit megmutatni őket egy nagyobb közönségnek is. Bár én magam nem vagyok egy kimondott black-metalos arc, de az amit ők csinálnak, az nekem bejön. Hogy kik is ők arról Akhsesefet és Axeliort kérdeztem. :)

Üdv itt, srácok! :) Belegondolva, idehaza a műfaj egyik legrégebbi csapatának számítotok, sőt a legnépszerűbbek között is ott vagytok szerintem. Milyen érzés?:)
Axelior: Hát először is köszönjük szépen, hogy így gondolod. Szerintem remek érzés egy ilyen bandában lenni, nagyon jó a csapat és jó visszhangokat is kapunk, aminek mi nagyon örülünk.
Akhsesef: Igen megtisztelő, hogy így gondolod, de Magyarországon nagyon sok régebbi és népszerűbb banda van hozzánk hasonló stílussal. Mindentől függetlenül az, amikor egy-egy koncert után valaki ismeretlen odajön hozzám, és azt mondja, kellemes estével ajándékoztuk meg, az számomra mindennél többet ér. Azt hiszem, csak ezért csinálom…

Tavaly voltatok ugye 10 évesek. Szerveztek ünnepi koncertet?
Axelior: Nem hiszem, hogy ilyesmire sor kerülne.
Akhsesef: Igen, 2001 januárjában született a zenekar, lassan már 11 éve létezünk. Ennek ellenére nem szerveztünk semmilyen születésnapi bulit.

Elég gyakran léptek fel. Milyen élményeitek vannak a közönséggel?
Axelior: Mivel én tavaly nyáron kerültem be a zenekarba, ezért olyan sok sztorit még nem tudok mesélni. De mindig nagyon jó hangulat alakul ki, sok a visszatérő arc is. Viszont szeretném kiemelni a tavaly október 29-i koncertünket Debrecenben. Nagyon jó kis közönség volt, a buli is remekül sikerült. Sok személyes dolog fűz azóta is ehhez a bulihoz.
Akhsesef: Az elmúlt évben valóban sikerült az átlagnál több koncertet leszerveznünk. Egyre több alkalommal hívtak minket koncertekre. Több bulira is az örökös testvérzenekarunk, a Cenobite jóvoltából jutottunk el. Elsőkként kerültünk be a Crazy Mama által menedzselt bandák közé, amire nagyon büszkék vagyunk. Igazából csak klubkoncerteket adunk, de talán ez a műfaj jellegzetessége (azon a szinten, ahol mi vagyunk).
Számomra minden koncert egy élmény volt eddig, mert valahogy minden körülmények között képesek vagyunk magunkkal ragadni a nézőközönséget. Talán az egyik legnagyobb élményem egy vajdasági bulin ért Zentán. A nagyszerű Ashen Epitaph zenekar meghívásából játszottunk ott. Olyan szeretettel fogadtak minket, amit el se tudtam előtte képzelni. Mintha a világ legismertebb bandája érkezett volna Délvidékre. A buli után Harloch-pólót akart két srác venni tőlünk. Sajnos akkor már elfogytak a zenekari pólók, csak a rajtunk lévő, teljesen vizes pólók voltak. De őket ez se érdekelte. Zacskóba csavarva adtuk nekik. Állítólag még ma is gyakran hordják…

A black metal sajnos nem tartozik a legnépszerűbb irányzatok közé idehaza. Ti ezt menyire érzitek meg?
Akhsesef: Én talán nyugodt szívvel mondhatom, hogy mi ezt nem érezzük. Eddig még nem utasítottak el minket a műfaji besorolás miatt. (Szeretném azért megjegyezni, hogy a zenénkre mi a black metal jellegű zene meghatározást használjuk, hiszen hamar kiderül, hogy egyáltalán nem vegytiszta black metalt játszunk. Márha van egyáltalán ilyen definíció.) Igyekszünk mindig őszintén magunkat adni, őszintén zenélni. Belőlünk ez a zene jön, mi ezt nyújtjuk. Mint korábban már mondtam, valahogy sikerül a közönséget magunkkal ragadni a koncerteken. És akkor úgy érzem, hogy nem azt mérlegelik, hogy ez black metal vagy sem, hanem hogy tetszik-e az, amit látnak és hallanak.

Nektek mi a véleményetek a mai black zenekarokról és szimpatizánsokról?
Axelior: Eléggé megváltozott a szintér mostanra. Régen talán őszintébben hittek ebben az egészben, most már nincsenek templom-gyújtogatások meg hasonló dolgok. Úgy érzem, hogy kicsit afféle állóvíz alakult ki, és néha már az egész csak a külsőségekről meg ilyen-olyan eszmékről szól, persze csak beszélnek róla… ettől függetlenül zeneileg rengeteg jó banda született: Alghazanth, nagy kedvencem, vagy a Forgotten Tomb. Szerencsére kishazánkban is sok jó black banda van, elég ha a Witchcraftot említem vagy a Wrath of Azazelt. Nem tisztem a szimpatizánsokról véleményt alkotni, és nem is igazán szeretnék belemenni ezekbe a dolgokba. Tudod, mi nem foglalkozunk az ilyen „true – nem true” dolgokkal. Sajnos vannak, akik ezt másképp gondolják és ennek hangot is adnak. Persze mindenki máshogy fejezi ki önmagát, van aki attól érzi true-nak magát, hogy régi Darkthrone és Mayhem demókat hallgat. Van, aki attól, hogy kamuprofilokkal szid másokat közösségi portálokon. Embere válogatja, tudod. Szerencsére az utóbbi a kisebb réteg. Rengeteg rendes srác van a black arcok között.
Akhsesef: Nagyon sok nagyon jó zenekar van ma Magyarországon. Mi ezek közül az egyik szeretnénk lenni. Nagyon egyet tudok érteni Axeliorral ebben a kérdésben. Mikor megalapítottam a zenekart, eldöntöttem, hogy az emberek hitét, vallását tiszteletben tartjuk. Biztosan vannak olyanok, akik azt várják egy black metal zenekartól, hogy lázadjon, hogy szélsőséges eszmerendszert közvetítsen. De engem ez mindig is hidegen hagyott. Mindenki döntse el maga, miben hisz, miben nem! Ez magánügy. Sose éreztem magam azért többnek vagy kevesebbnek, mert mást hiszek. Én mindig is úgy gondoltam, mindenkinek joga van szimpatizálni valamilyen zenei irányzattal, valamilyen zenekarral. És sose néztem le valakit azért, mert más zenét szeret. Inkább elbeszélgettem vele, és gyakran hamar megértettem, őt mi fogta meg abban, mit mond neki. Az egészben a zene a lényeg!

Honnan ered a Harloch név?
Akhsesef: A nevünket egy vár ihlette Észak-Walesben. A nevét leginkább Harlechnek írják mostanában, de megtalálható Harloch formában is. Kelta eredetű szó, tó felettit jelent.

Mit jelent számotokra az arcfestés?
Axelior: Nekem ez eléggé komplikált. Első és legfontosabb dolog, tisztelet a nagyok felé, akik megalapították ezt az egész stílust, és igazán magasra emelkedtek: Immortal, Mayhem, Marduk, Dark Funeral, stb. Aztán tisztelet az őseink felé, akik hittek isteneikben és szellemeikben (őszintén hittek, és nem úgy, mint a mai emberek legtöbbje) és hitték azt, hogy így könnyebben tudnak kapcsolatot létesíteni velük. Még az, hogy a zenénken kívül (nekem legalábbis) hozzátartozik a teljes önkifejezéshez.
Akhsesef: Nem tudnék erre egyszerűen válaszolni. Úgy érzem, hogy hozzátartozik a black metalhoz az arcfestés. Ezen túl a kiállásunkhoz is ad valamiféle pluszt, de fontos számomra az is, hogy segít a szuverenitásunk megóvásában. A színpadon egy másik oldalamat kell mutatnom. Mint minden embernek, személyemnek is több oldala van. És nem tartanám szerencsésnek azt, ha ezeket összekevernék kívülállók.

Nagyon ragaszkodtok a művésznevetekhez. Miért? Kinek mit jelent, vagy honnan jött a neve?
Axelior: Hát tudod, szerintem a zenekarban mindenkinek a neve a lelkének egy kivetülése. Axelior például minden szexuális bűn és gondolat atyja volt a pogány mitológiában. Ez olyasmi, amivel szimpatizálsz és bele tudod adni önmagad, azonosulni tudsz vele, szinte eggyé válik veled. Mert amikor fenn vagy a színpadon, önmagadnak azt a részét kell felvinni, ami nem mindig lehetsz az életben. Én is más vagyok a színpadon és civilben is. Szerintem ezért fontos, remélem érted, hogy ez az egész nem simán egy művésznév, hanem te magad, csak a lelked egy sötétebb része. :)
Akhsesef: Akhsesef egy egyiptomi isten, aki a híres Halottak Könyvének 75. fejezetében szerepel. Ennél többet nem tudni róla. A művésznevek használata szintén segít a személyes szuverenitásban – mint a festés. A többiek névválasztását tőlük kérdezd meg, erre én helyettük nem mernék válaszolni!

Elég sok tagcserétek volt. Mit gondoltok, ez minek volt köszönhető?
Akhsesef: Ez egy sajnálatos dolog, ami mindenképp sokban visszafogott minket. Nagyon sok problémát kell leküzdenie annak, aki zenélni akar – mint az élet más területein is. És ezek sok terhet rónak a zenekarokra, és azok tagjaira. Ezekkel a terhekkel pedig nem mindenki tud egyformán megküzdeni… Gondolom, ha valaki már hírnevet szerzett magának, ott már valamivel könnyebben lehet boldogulni. Mert erőt lehet meríteni a rajongók ezreiből. De addig, amíg az ember az ismeretlenség homályába vész, gyakran felmerül a kérdés: érdemes-e ezt csinálni? Ha nemleges a válasz, akkor ott már valami elromlott.

2008-ban kiadtatok egy EP-t. Mesélnétek egy kicsit róla?
Axelior: Szerintem egy remek anyag lett zeneileg. Személyes kedvenceim közé tartozik a Dacia capta és az Aki a csendet szereti :)
Akhsesef: Sok zenekar ad ki demókat, amiknek régen varázsa volt a gyengébb hangzás. De a technika fejlődésével az ember már otthon készíthet kiváló hangzású demót. Mi ellenben nem ezt az utat követtük, nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot. Nagyon sokat dolgoztunk az Árnyjáték című EP-nken (amely a mai napig ingyenesen letölthető a zenekar oldaláról, de szívesen elküldjük bárkinek CD-n is). Épp stúdiót kerestünk, amikor a soproni MD Stúdiótól kaptunk egy ajánlatot. Tökéletes időzítés volt ez a számunkra. Kérdés se merült fel, hogy utazunk Sopronba. A felvételeknél Schmiedl „Smici” Tamás (Moby Dick) segédkezett, de a stúdióra bíztuk a keverést és a masteringet is. Azt hiszem, nem volt meglepő ezek után, hogy Smici több dalban is vendégszerepelt.

Nem készültök esetleg újabb lemezt felvenni?
Akhsesef: Természetesen tervezzük a következő hangzóanyag rögzítését, de erről jelen pillanatban többet nem árulhatok el.

Egy zenekarnak mindig jót szokott tenni egy videoklip. Nektek miért nincs még?
Axelior: Szerintem a dalok témái miatt nincs még videoklip. Mivel többnyire történelmi dolgokkal foglalkozunk, ezért elég nehéz hozzá minőségi videoklipet készíteni. Nehéz visszaadni mondjuk egy csata jelenetet vagy egy arénás kivégzést. Előbb-utóbb persze szeretnénk, és lesz is. De erről még nem tudunk sokat.
Akhsesef: Klip terén is – mint stúdiónál – csak a legjobbal elégednénk meg! Sajnos egy minőségi klip ára a csillagos eget súrolja, amire jelen pillanatban nincsen anyagi keretünk. Ahogy Axelior már elmondta, a dalok témája is olyan, amire tematikus klipet forgatni nekünk, a mi lehetőségeinkkel szinte lehetetlen.

Hogy megy nálatok a dalírás?
Axelior: A dalok általában Akhsesef fejéből (csuklójából) pattannak ki, aki lehozza próbára, aztán együtt készre faragjuk őket.
Akhsesef: Valóban, a dalok zenei alapja és szövege is többnyire az én munkám. Igyekszem mindkettőben a lehető legtöbbet nyújtani. Gyakran több hónap előkészület előz meg egy-egy szöveget. A témáink sok utána olvasást igényelnek. Szövegeim talán három téma köré csoportosulnak: Erdélyország történelme, Egyiptom mitológiája és a boszorkányság. (Érdekes, hogy a Nile zenekart is így ismertem meg 10 éve. Valaki olvasta az egyiptomi témájú dalszövegeimet, és megkérdezte, hogy hallottam-e a Nile zenekarról. Mondtam, hogy nem. Természetesen ezek után rögtön utána is jártam a Nile zenekarnak.) A zeneszerzéshez éppúgy, mint a szövegíráshoz számomra ihlet szükséges. Néhány éve sajnos nehezen ment mindkettő, volt egy hullámvölgy nálam. De jelenleg épp túl vagyok ezen, írom a dalokat.

Ha valaki megkérdezné, hogy miért érdemes titeket hallgatni, mit mondanátok?
Axelior: Ez nehéz kérdés, de szerintem mindenki megtalálja a zenénkben a magának valót, mert elég változatos zenénk van. Nem igazán lehet bevonni simán a black metál jelző alá, mind zeneileg, mind szövegileg egyedit alkotunk, ami ahogy látom, tetszik az embereknek, és remélem, hogy mindez így is marad majd a jövőben. Az biztos, hogy garantáljuk nektek a minőségi zenét ugyanúgy mint eddig, jobbnál jobb koncerteket, és kitudja milyen meglepetésekkel szolgálunk még a jövőben ;)
Akhsesef: Én azt mondanám, hogy hallgassa meg a zenénket, lehetőleg egyszer nézzen meg minket élőben is (élőben minden más, hiszen látható az az 5 ember, aki az egészet csinálja, így sokkal személyesebb), és ha tetszett neki, jöjjön el legközelebb is a koncertünkre. Csak egy esélyt kérnék, semmi többet!

Köszönöm, hogy itt voltatok, még találkozunk! ;)
Akhsesef: Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk! Sok sikert kívánunk Neked is a Blackbird Musichoz! Kiváló kezdeményezésnek tartjuk.

http://www.facebook.com/harloch

Len

Megjelenés: Blackbird Music Blog
Az eredeti cikk: blackbirdmusicblog.blogspot.hu/2012/11/harloch-damnatio-ad-bestias.html

Harloch ~ Damnatio ad Bestias

2012. november 6.

Tegnap jött ki a black-metalban utazó Harloch új nagylemeze a Damnatio ad Bestias. A lemez egy nagyon érdekes és kegyetlen utazást tesz a múlt néhány sötét színterén, persze a zenekar jól megszokott köntösében. A munkálatokról, a hangzásról, a dalok témáiról és a terveikről faggattam a srácokat. :)

Tegnap megjelent végre az első igazi nagylemezetek. Rengeteg munkát fektettetek a dologba. Milyen érzés? :)
Akhsesef: Óriási! Baromira jó volt látni egymáson a sok-sok lemezt. Azt éreztem, hogy megérte az a rettenetes munka, ami a korongok mögött van. Nemcsak a dalok összeállítására és a stúdiómunkálatokra gondolok, hanem a lemezek legyártására is. Nagyon kemény hónapok vannak mindenki mögött. Mindent meggondolva végül úgy döntöttünk, hogy ingyen hozzáférhető lesz az egész lemez, de nem tettük letölthetővé. Inkább arra kérjük az érdeklődőket, hogy fáradjanak el azokba a boltokba, ahol beszerezhető a korong. Jelenleg a támogatónknál, az ÁRKÁDIA HANGSZERBOLTBAN (1073 Budapest, Erzsébet körút 22. (kapucsengő: 5)) és a HEADBANGER üzletében (1053 Budapest, Múzeum körút 17.) vehető fel a korong. De a lemezbemutatón is hozzá lehet majd jutni, minden megváltott belépő mellé kérésre adunk egy-egy példányt.
Windar: Természetesen nagyon jó. Azért megdobban az ember szíve, mikor munkája gyümölcse végre kézzelfoghatóvá válik – ráadásul most már végképp időszerű volt! Khainor: Nagyon jó érzés. Igazából mindannyiunknak mérföldkő az életében. Ez mindenki első nagylemeze. Nekem kicsit mintha a gyerekem lenne.
Damien: Nagyon jó érzés túl lenni a felvételeken, rengeteg időt és munkát fektettünk a lemezbe, bár sajnos kicsit megcsúsztunk időben. De mi nagyon büszkék vagyunk a végeredményre, szerintünk egy nagyon ütős lemez lett. Vannak rajta lassabb dalok, és vannak rajta gyorsabbak is, amik kiegészítik egymást. Az első lemezhez képest mi úgy érezzük, hogy rengeteget fejlődtünk. Reméljük, hogy mindenkinek fog tetszeni a korong!

Nagyon kifinomult és ütős hangzása van a korongnak. Mennyi időt szántatok rá, hogy ilyen tökéletes legyen?
Akhsesef: A hangzás kialakításában óriási segítségünkre volt Schmiedl „Smici” Tamás és a fia, Balázs is. A stúdióban több próbát is tettünk még a munkálatok megkezdése előtt: először a süketszobában, hogy az erősítőfej alapbeállításait megtaláljuk, utána pedig rögzítettünk néhány témát, hogy a végleges mikrofonozást beállíthassuk.
Khainor: A felvételek végeztével rögtön kaptunk egy nyers változatot, ami meglepően erősen szólt.
Windar: Valóban kemény volt már ez is. Ekkor kezdődött a keverés, mely művelet során több „munkaverziót” küldött el nekünk Smici, és várta észrevételeinket, amelyeket folyamatosan meg is küldtünk neki. Nagyon lelkiismeretesen dolgozott azért, hogy az elvárásainknak megfelelő hangzás összeálljon, komolyan úgy éreztük mindannyian, hogy igazán szívén viseli a dolgot!

Miről szól a lemez, úgy egészében?
Damien: A lemeznek történelmi hangvétele van, minden nóta egy történetet mesél el – az első lemezhez hasonlóan.
Khainor: Igazából minden dal különböző témájú. A címadó dal egy kínzással egybekötött kivégzés. Az ókori rómaiak voltak talán, akik a leggyakrabban művelték a gladiátorviadalok előtt. De a hallgató ellátogathat a salemi boszorkányperek idejébe, Gothiába, Szet Maat településére, El-Háridzsába és jelen lehet Formosus pápa perén is. Eddig is jellemzőek voltak ránk a történelmi témák, de ez a lemez kimondottan ilyen lett.
Akhsesef: Ezen a lemezen egy kivétellel én jegyzem az összes szöveget. A kivétel egy Arany János vers, az Erdély megzenésítése. Fő mondanivalónk három csoportra osztható: Erdély történelme, történelmi témák, mesék, legendák és a boszorkányság. Ha gondolod, nézzük végig röviden a 7 dalt! A dalszövegekhez amúgy részletes magyarázat található a zenekar oldalán a Zene/Árnyak könyve (direkt link: http://www.harloch.hu/main.php?nyelv=hu&menu=zene&tartalom=zene#arnyak_konyve) menüben.
Damnatio ad bestias: A damnatio ad bestias főleg az ókori Rómában alkalmazott kivégzési mód volt. Az elítélteket kiéheztetett vadállatok elé vetették, amely a kivégzésen és a kínzáson túl a nép nyilvános szórakoztatása is volt egyben. Számos ókeresztény végezte életét az éhes vadállatok karmai között.
Salemi mese: 1692-ben Salem Village-ben furcsa dolog ütötte fel a fejét: hirtelen több fiatal lány – köztük Abigail Williams és Elizabeth Parris – ijesztő, istenkáromló viselkedése keltett zavart, és szült tömeghisztériát. A lányok védekezésképp a közösség tagjait kezdték vádolni azzal, hogy rontást küldtek rájuk. 20 életet követelt ez a hisztéria…
Erdély: Ez a dal Arany János azonos című versének megzenésítése.
Sírrabló: A dal egy Paneb nevű férfiről szól, aki hozzávetőlegesen Amenmessze vagy II. Széthi korától III. Ramszesz uralkodásának végéig élt. Erőszakos, arrogáns, ocsmány férfi lehetett, aki bárkin átgázolt, ha ebből hasznot remélhetett. Ezzel a dallal Szet Maat településére látogattunk vissza, ahová az előző lemez Aki a csendet szereti című dalával már elkalauzoltuk az érdeklődőket.
Gothia: Ez a dal Erdély történelmét feldolgozó nótáinkból a Dacia capta folytatása: 271 után a daciai terület végleg elveszett Róma számára, mert az új hazát kereső germán törzsek (gótok, vandálok, langobardok) ellen nem tudtak védekezni. A dal 271-től 381-ig öleli fel azt az időszakot, amikor Erdély a gótok országa, azaz Gothia volt.
Homokba fúlt sereg: II. Kambüszész perzsa uralkodó 50.000 katonájáról szól, akiket a Szíva-oázisban található Ámon-jósda ellen küldött Kr. e. 524-ben, de soha nem érkeztek meg. Rejtélyes körülmények között vesztek oda a sivatagban.
Hullazsinat: A dal a pápaság sötét századáról szól. Formosus pápa 896-ban bekövetkezett halála után háromnegyed évvel kezdődik a dal, amikor is az őt a pápai trónon követő VII. (vagy VI., ha figyelembe vesszük, hogy II. István pápaságát a római katolikus anyaszentegyház érvénytelenítette) István pápa kihantoltatta Formosust, főpapi ornátusba öltöztette, majd bűnvádi eljárásnak vetette alá az oszló tetemet. Ezt nevezik hullazsinatnak.

Azt artwork is eléggé szépre sikeredett. Szorosan kapcsolódik az album témájához?
Akhsesef: A borító Posztos Borbála munkája, aki kész ötletekkel érkezett az első megbeszélésre. Meghallgatva a mi terveinket, sikerült közös nevezőre jutnunk. Lelkiismeretes munkát végzett, ráadásul a vizsgáival párhuzamban készítette el a borítót. Jó szívvel ajánljuk a munkáit mindenkinek!
Windar: Köszönjük! Igen, a címadó dal témájához illeszkedik szorosan. Igaz, mi előszeretettel nyúlunk az ókori történelemből eredeztethető történetekhez, a borító is egy ilyen, Rómához köthető „epizódot” mutat be.

Terveztek bemutató koncertet/koncerteket, ahol eljátsszátok az anyagot elejétől a végéig?
Akhsesef: Természetesen. 2012. november 23-án lesz a lemezbemutató koncertünk a Zúzda Rock Kertben. Óriási szerencsénkre megismerkedtünk egy kedves és maximálisan segítőkész koncertszervezővel. A hölgy neve Ella Ignatishin, és nagyot sokat köszönhetünk neki. A segítségével a lemezbemutató időpontját már a nyár közepén lefixáltuk. A lemezbemutatón velünk lesz három nagyszerű banda: a FlameDrop, a Wrath of Azazel és a halottaiból feltámadt testvérzenekarunk, a Cenobite. A lemezbemutató Facebook-eseménye: https://www.facebook.com/events/171951976275664
De lesz még egy buli ebben az évben, méghozzá a VIII. DIES NATALIS FESZTIVÁL, ahol újból meg lehet hallgatni az új anyagot, ha valaki lemaradna a bemutatóról. Ennek a VörösYuk ad otthont 2012. december 8-án. A fesztiválról minden infó megtalálható a http://diesnatalis.harloch.hu címen.

Melyik a kedvenc dalotok?
Khainor: Ez fogós kérdés. Szeretem az összes dalt. A Sírrablót emelném ki, de inkább „negatívuma” miatt. Félre ne érts, imádom a dalt, de előadni nagyon fárasztó, legalábbis részemről.
Windar: Nehéz a választás… nekem talán a Sírrabló, illetve a Homokba fúlt sereg a kedvenceim. Igazából bármelyik dalt választhatnám, ugyanis meggyőződésem, hogy a sok munka eredményeképp egy egyenletes színvonalú lemez született, tehát nem könnyű egy kimondott kedvencet megnevezni.
Akhsesef: Személyes kedvencem a Salemi mese. A tetszetős történetén túl két új barátságot is köszönhetek a nótának…
Damien: Ez egy remek kérdés. Nekem személy szerint két kedvenc nótám is van a lemezről: az egyik a Damnatio ad bestias, amit eddig már játszottunk koncerteken, illetve a Salemi mes, ami szintén hatalmasat fog ütni élőben.

Egy korábbi interjúban beszélgettünk klipről is. Volt róla szó, hogy a közeljövőben készítetek egyet. Van már valami infó róla?
Damien: Nem tettünk le róla, csak rengeteg munkával járt a lemezt elkészíteni. Saját magunknak készítettük a lemezt lépésről lépésre, és most november 23-ra, illetve december 8-ra, a Dies Natalis Fesztiválra készülünk gőzerővel. Ha ezeken túl vagyunk, akkor nekiállunk a klipnek.
Akhsesef: A Salemi mese című dalhoz szeretnénk klipet forgatni, nem változtak a terveink. Már írjuk a forgatókönyvet, több szerepre is kiválasztottuk a szereplőket. De sajnos sokkal kevesebb időnk van, mint szükséges lenne. Így a lemezmegjelenés és a bemutató miatt kicsit odáztuk a forgatást. De nem marad el. És amúgy is téli hangulat kell a nótához…

Aki hozzájut az albumhoz… mielőtt meghallgatja, annak mit kell tudnia, mit üzentek nekik?
Khainor: Nagyon ütős anyag, de élőben jobban szól!
Damien: Azt üzenjük, készüljön fel arra, hogy egy komolyabb, sokkal jobban összerakott lemezre számíthat, és egy utazásra a Harloch zenekarral, ami Salemen keresztül Gothiáig röpíti majd…
Akhsesef: Visszük tovább azt a vonalat, amit 4 éve az Árnyjáték című EP-nkkel elkezdtünk, de azóta sokat fejlődtünk. A dalok hangulata nagyon erős – szerintünk –, és ezt érezni fogja mindenki, aki meghallgatja! És jöjjenek minél több bulira, ne hagyjuk, hogy a kemény zene eltűnjön a süllyesztőben!

http://www.facebook.com/harloch

Len

Megjelenés: viharock.hu
Az eredeti cikk: www.viharock.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=5354

A történelem sötét útjain – Harloch interjú

2012. november 6.

Újabb várva várt album, és most is kifejezetten az extrém mezőnyből. A budapesti Harloch zenekar a 2008-as Árnyjáték EP után végre elkészült első nagylemezével Az extrém metal hívei örülhetnek, mert méregerősre sikeredett! Szikár, gyors, semmihez sem hasonlítható zenét képzeljetek el.

Illetve mégse. Inkább menjetek el nov. 23-án a Zúzda Rock Kertbe, és hallgassátok meg élőben! A november 5-én megjelenő Damnatio Ad Bestias c. első nagylemezük kapcsán tehát most Axelior-ral, a zenekar egyik gitárosával beszélgetek.

Szia! Még nyáron hallottam, hogy készül a nagylemez. Mesélj, hogyan telt a stúdiózás?

Axelior: Szia Eszti! Remekül! A Soproni MD Stúdióban vettük fel a lemezt, Schmiedl „Smici” Tamás vezetésével, aki nagyon segítőkész volt. Végig jó hangulatban telt a stúdiózás. Én személy szerint csak 3 napot töltöttem Sopronban, de arról teljes mértékben pozitív véleményem van.

Te mennyire vettél részt a dalszerzésben?

Axelior: Én 2011 nyarán kerültem be a zenekarba, akkorra a Sírrabló, Erdély és a Damnatio ad bestias már kész volt, a Gothia vázlatszinten, de a bekerülésem után nyerte el a végleges formáját. Valamilyen szinten majdnem minden dalban részt vettem úgy, ahogy a többiek is, de az alapokat Akhsesef írta.

Induljunk ki a lemezcímből: Damnatio Ad Bestias, ami szó szerint vadállatokkal történő széttépetést jelent. Ez alapvetően egy ókori római kivégzési mód. Van kapcsolat a lemezcím és a dalcímek között? Arra próbálok rájönni, hogy ez egy koncepció-e?

Axelior: Az album címe nem koncepciója a lemeznek, tehát a Damnatio ad bestias nem kapcsolható össze a többi dallal. Kifejezetten történelemmel foglalkozunk, különböző korokból és kultúrákból. Ez a zenekar sajátossága volt a kezdetektől fogva, és lesz is a későbbiekben. Tehát nem konceptalbum a Damnatio ad bestias.

Kik azok a nagy elődök, akik műfajon belül hatással voltak rátok/rád? Mert én folyamatosan Bathory-ízt érzek a zenétekben, de nyilván van még más is.

Axelior: Bathory? Nem tudom, nekem ez soha nem jutott az eszembe. Szeretem a Bathory-t, de sosem tartozott a legnagyobb kedvenceim közé. Akik rám hatással voltak az legfőképpen Dave Mustaine! Persze ott van még a Slayer, a Marduk, az Immortal…

Az arcfestéshez és a művésznévhez hogy viszonyulsz? Segít az átlényegülésben, amikor színpadra lépsz?

Axelior: Valamilyen szinten igen. Önmagadnak egy olyan részét viszed a színpadra, ami nem mindig lehetsz az életben. Én is más vagyok a színpadon és civilben is.

Műfajon belül melyek azok a magyar zenekarok, akiket kiemelkedőnek tartasz, és/vagy te magad is hallgatsz?

Axelior: Műfajon belül? Nehéz kérdés. Számomra a hazai felhozatalból mindig a Witchcraft volt az etalon. De sok más magyar banda van, akik szintén jók. A debreceni Domhring, vagy a szegedi Athame, jó emberek jó zenével! De vannak még remek black bandák itthon, szerintem elég annyit mondanom, hogy Dusk, Vérzivatar, Forest Silence, Warkult, Mystagog, Diecold…

Most, hogy kész az első nagylemez, mennyire várod a lemezbemutatót? November 23. nemsoká itt van.

Axelior: Egy kicsivel jobban várom ezt a koncertet, mint a többit, mindannyiunk életében meghatározó ez a lemez. És egy rendhagyó Harloch koncertet lát majd a közönség!

Továbbá, tudtommal van egy saját fesztiválotok is, ami idén is megrendezésre kerül. Erről mesélj, kérlek!

Axelior: Igen, minden évben megrendezésre kerül a Dies Natalis Fesztivál, idén is lesz. Decemberben, de erről egyelőre bővebbet nem mondhatok. A fesztiválról annyit kell tudni, hogy kifejezetten a black, death metalt népszerűsíti, és szerencsére mindig szép számmal látogatják. A fesztivál oldalán hamarosan minden infó megtalálható lesz: http://diesnatalis.harloch.hu.

Mennyire foglalkozol a „true” arcokkal, a fanyalgókkal, akik szerint black metált nem lehet jókedvűen, mosolyogva játszani? Ha rátok nézek, nem az jut eszembe, hogy „templomgyújtogató, megölöm-az-anyádat” típusú gyűlöletbrigáddal állok szemben. Egyszerűen egy jó, egyedi zenekart látok, akik mellesleg hihetetlen jó arcok.

Axelior: Köszönöm, hogy így gondolod! Nem vagyunk az a zenekar, aki foglalkozna a true-nem true dologgal. Sohasem érdekelt minket és soha nem akartunk megfelelni semmilyen stílusbeli "követelménynek". Mi a Harloch vagyunk és ennyi. Emellett úgy gondolom, hogy a "black metal" jelzőt sem lehet ránk tenni, hiszen a klasszikus értelemben vett black metaltól elég távol állunk mind zeneileg mind emberileg. Természetesen mindenkinek megvan a véleménye, van, akinek jó, van, akinek rossz. Ezt el kell fogadni.

Akkor a bulik is teljesen felszabadult hangulatban telnek? Én úgy vettem észre, pedig még csak 1 koncerteteken voltam.

Axelior: Abszolút. Én úgy látom, hogy minden koncerten magunkkal tudjuk ragadni a közönséget, hatást gyakorlunk az emberekre. Ez az egyik oka annak, amiért zenélek.

Szerinted mitől lesz hiteles egy zene? Pl. ha elmész egy koncertre, mikor van az az érzésed, hogy igazi, egyedi, vagy divat/sablon zenét hallasz?

Axelior: Nehéz kérdés, mert mindenki másban látja azt, hogy mitől hiteles és ezt szerintem az egyén dönti el. Úgy gondolom, hogy mindig azt add, ami belőled jön, amit őszintén tudsz csinálni! Ha csak azért csinálsz valamit, hogy mások hitelesnek vagy épp divatosnak lássanak, ott már elromlott valami.

Köszönöm az interjút!

Axelior: Én köszönöm, és találkozunk nov. 23-án!

Írta: Kárhozottak Királynője


Koncert­beszá­molók

Megjelenés: Kronus Mortus Metal Webzine
Az eredeti cikk: www.kronosmortus.hu/node/1194

Baskíria, Harloch, Inurnment, Immodus - Koncertbeszámoló

2007. március 24. Budapest, Blue Hell

Újabb, igazi hazai black metal est a Kék Yukban: a fellépők között a Baskíria, mint személyes kedvenc, három feltörekvő keményzenei bandával egyetemben; kihagyhatatlan koncert minden valamirevaló rajongónak. A '99-ben alakult pogány-black együttes neve már garancia a jó szórakozásra, ám ez esetben némileg csalódnom kellett bennük. A csalódás ellenére újabb pozitív koncertélménnyel gazdagodtam.

A meghirdetett fél 8 órás kezdésre érkeztünk a Fényes Adolf utcába, ahonnan a klub bejárata nyílik. Kisebb huzavona után harmadmagammal jutottam be a koncerttermekbe, majd mindjárt a Harloch-ot láthattuk készülődni a színpadon. Gondoltuk nem sokkal 8 után megkezdődik a koncert, ám a társaság sajnálatára másfél órás késés után, 9-kor csapott a lovak közé. Addig is mindenki a maga módján múlatta az időt: elmélyült társalgás folyt a klub különféle területein; én magam ezalatt a színpadon ülve töltöttem az időt többedmagammal (Conatgion). A hosszas hangolás után, miután a Harloch többtíz percre eltűnt, hirtelen a hátunk mögött állig szegecses, kifestett black metallerek jelentek meg: a zenekar visszatért, hogy végre megkezdhessék a koncertet.

Alighogy felpattantunk a színpadról, az énekes reszelős, magas hangja már az első számot konferálta fel. A Harlochot eddig csak néhány szám erejéig ismertem, ám a produkciójuk alapján meg vagyok győződve arról, hogy érdemes lesz komolyabban megismerkednem velük: megfelelően technikás, érdekes zenét játszanak, nekem személy szerint nagyon tetszett. Az 'Aki a csendet szereti' című számuk aratta azt hiszem a legnagyobb sikert: a Harloch teljesítménye nagyszerű volt; azt leszámítva, hogy az énekes hangja a produkció végére elhalkult, meglepően frissnek, energikusnak hatott zenéjük. Amikor a Harloch utolsó száma is elhangzott, az addig 40-50 fős közönség 70-80 fősre dagadt, ám a koncert végére már száznál is többet számlált a megjelentek száma.

Valamivel 10 óra után, a hangolás végeztével az Inurment lépett a színpadra. Hardcore elemekkel kevert darabolós metal zenéjük nem igazán nyerte el a tetszésem: az egész zenéből csak a dobok pergő zúgását és az énekes torkaszakadt üvöltését hallhattam ki, amely láthatóan másoknak se tetszett annyira, hiszen 30-40 embernél több nem igen maradt a koncertteremben. Kirobbanó erővel, látható szakértelemmel szólaltatták meg a hangszereiket, ám ez a fajta grindolás az én - és úgy tűnik mások - ízlésének se volt igazán tetsző.

45-50 perces produkciójuk után fellélegezve visszavonultam a koncertezők közé, hogy megfigyelhessem a Baskíria készülődését. A színpad előtt ácsorgók száma 60 fősre dagadt. A növekvő érdeklődés a siker előszelét hozta magával: negyed 12 fele Rajna Péter énekes jellegzetes, recsegő hangján megszólalt az első szám. A Harlochéhoz hasonló arcfestéssel kiálló banda némiképp csalódást okozott azonban: ami egyből mellbe vágott, az az volt, hogy a maga recsegő-ropogó módján előadott dalaik nem igazán emlékeztettek a számomra nagyon tetsző 2000-es és 2002-es albumaikon hallhatóakra. A dob végigdübörögte a legtöbb számot, amely alól több helyen ugyan kitűnt a gitár melodikusabb játéka, ám összességében azt hiszem, vissza kellett volna fogni a túl keményre vett dübörgést. Meglepően tetsző volt a basszusgitár produkciója; dicséret illeti a szólógitárt is, ám összehangoltságát illetőleg azt hiszem a lemezek sokkal összeszedettebbek voltak. A vokált illetőleg nem lehet kifogásom: a közönség soraiból érkező bíztatások és a jó hangulat tett azért, hogy a black metal hang a végsőkig elmenve feltüzelje a hallgatóságot. Nem mondom, hogy rossz volt a Baskíria produkciója, de én többet vártam volna tőlük. A Harloch energikus játéka az én figyelmemet jobban magára tudta vonni, bár lehet ebben az is közrejátszott, hogy éjfélre testi energiáim végleg elpárologtak több órányi zene után.

A Baskíria produkciója után az Immodus már nem volt képes lázba hozni a kifáradt közönséget, bár néhány elszánt black metaller a végsőkig kitartva tartotta a frontot az első sorokban. A Harloch és az Inurment zenéjének szintézisét megjelenítő banda se nyerte el igazán a tetszésem, bár előadásukat figyelmesen végighallgatva eldöntöttem, hogy a későbbiekben még utánuk nézek.

Jóval éjfél után élményektől gazdagodva a budapesti éjszakájában hazabotorkálva mindig jó érzés tölt el: a Kék Yuk családiasabb, black metal hangulatától átitatva az ember mindig valahogy otthon érzi magát az ilyen közegekben. A koncert igazán jó volt, azt hiszem mindenki élvezte. Még ha valamelyik együttes teljesítménye nem is volt a csúcson, a hangulat, a társaság mindenkit kárpótolt.

Készítette: Tysson-lar és conatgion

Megjelenés: Somniorum Webzine
Az eredeti cikk: black-metal.extra.hu/readarticle.php?article_id=222

Allies of Pagans II.



December 13-án este megrendezésre került a Gárdonyiban megkezdett Pagan Megalith lemezbemutató folytatása, ezúttal főként black metalban utazó zenekarokkal, a miskolci Ifiházban. Sajnos a koncertről sok negatív élménnyel térhettünk haza, ami viszont nem a fellépők, sokkal inkább az Ifjúsági Ház hibája, durva nemtörődömséget tapasztalhatott bárki, aki figyelt a szervezési munkálatokra.

Az estet a budapesti Toscrew kezdte, akik szintetizátorral megtámogatott black alapú zenét játszanak. A fellépésük korrekt volt, a tagok egyenként nagyon profinak tűntek, az egységességük az, amin még csiszolhatnak bátran, a koncert első felében nagyon nem éreztem köztük az összhangot, a végén viszont a Born to be Wild feldolgozásuk valami hatalmasra sikeredett.

Külön kiemelném az énekes-basszer Mentes Mátyás elképesztően beteg, magas hangját. A koncert hangulatát rombolta viszont az a négy meleg fényű lámpa, amivel elvileg a színpadot világították meg.

Az est következő fellépője a miskolci Pagan Megalith volt, ők a hangzás beállításával elvesztettek egy kevés időt, a publikum egyre izgatottabban várta már, hogy a fények lemenjenek, és kezdődjék a buli.

Sajnos a fények továbbra sem kapcsolódtak ki, ellenben a pogányok ismét erőteljes koncertet adtak, amiben egy jól alkamazott füstgép is segítségükre volt. Jó volt látni egy összeszokott csapatot a színpadon, Gaeheln és Korpse gyakorlatilag együtt mozogtak, pontosan játszott a hármasfogat minden tagja, nagyszerű színpadképet mutattak. Nagy reményekkel várom a 2009-re ígért nagylemezt, az Ólomharangokat.

Harmadikként a makói/szegedi Athame lépett a színpadra, a bulijuk előtt megkérdeztem a keverőpult mögött álló szimpatkus úriembert, hogy le lehet-e oltani a lámpákat, de sajnos nemleges választ kaptam. Az est talán legjobban várt koncertjén mintegy 30-40 rajongó figyelte a csapatot, akik a már tőlük megszokott erős dalokat adták elő (példaként említeném a 'Királyok átkát hozza a szél' című, a második demón megjelent számot).

Amit furcsának találtam, az a zenekar egygitáros felállása volt, legfrissebb információim szerint a bandának két gitárosa van ugyanis.

Végezetül a szintén budapesti Harloch lépett a világot jelentő deszkákra, ami előtt ekkorra már jócskán megfogyatkozott a nézősereg, és a jelenlévők nagyrésze is műanyag székeken foglalt helyet. Mindezek ellenére a srácok hatalmas hevülettel adták elő dalaikat, és bár a hangzás még mindig elképesztően gyenge volt, a nóták mégis jobban tetszettek, mint a demón, az eddig róluk kialakított nem túl pozitív képet sikerült teljesen szétzúzniuk. Akhsesef gitáros nagyszerűen játszik, pontos, jól szólózik. Ami furcsa volt számomra, az az énekes/gitáros Mithras hangja. Bár a demón is furcsának hatott, élőben teljesen gépszerű, mintha egy robot énekelne, mindez viszont nem feltétlenül hátrány, a kiálláshoz, a dalokhoz egy új hangulatot adott hozzá.

Itt említenék meg még pár apróságot, a Harloch fellépésének végére a monitor-ládákból már metal-diszkó szólt (ismételt köszönet az Ifiháznak). Valamint megemlíteném azt, hogy bár elvileg nagyobb nevek léptek fel az estén, mint a Gárdonyis buli, illetve az Ifi frekventáltabb helyen is van a városban, mégis sokkal kevesebb vendéget láttam. Köszönhető ez talán annak, hogy az első bulit a zenekarok promotálták, míg ezt a feladatot a második felvonásra az Ifiház teljesen átvállalta - és nem teljesítette túl az elvárásokat.

Köszönetet mondanék mindenkinek, aki eljött, aki fellépett, és aki bármit is hozzátett a koncert sikeréhez, hisz ezek az emberek azok, akik életben tartják a magyar undergroundot…

Megjelenés: Kronos Mortus Webzine
Az eredeti cikk: www.kronosmortus.hu/node/14373

IV. Dies Natalis Fesztivál – Koncertbeszámoló

2008. december 20. Budaörs, Budaörsi Városi Klub

A negyedik Dies Natalis Fesztiválnak a Budaörsi Városi Klub adott otthont. Kíváncsian vártam, milyen lehet egy efféle koncert ezen a helyen. Vajon szerencsés volt-e a választás vagy sem. Sajnos azt kell mondjam, az utóbbi történt. Bármennyire vonzóak voltak a zenekarok, ez a hely nagyon kiesik, ami meg is látszott a látogatók csekély létszámán. Alig lézengett pár ember. Sokkal jobb közönséget érdemelt volna a fesztivál. A hangulat már a kezdetekkor sem volt a legjobb. A kezdés is eléggé elcsúszott a meghirdetett időponthoz képest, mert sok idő ment el a beállással. A négy fellépő zenekar közül ismeretségem kettőre terjedt ki, ezért kíváncsi voltam arra a másik kettőre, akikhez most volt először szerencsém.

A Nefarius zenekar műsorával vette kezdetét a show. Sajnos a hangzás sokat rontott a produkció élvezhetőségén, ami természetesen nem a zenekar hibája volt, ám ettől függetlenül egy korrekt koncertet adtak. Kellemes, dallamos death/black nótákat játszottak. Szerencsére legalább az a kevés közönség lelkes volt, akik eljöttek. Zeneileg meggyőzött a csapat, remélem, hogy a jövőben más fesztiválok keretében lesz még szerencsém hozzájuk, -vélhetőleg jobb hangzással. Külön piros pont nekik az Ensiferum Little Dreamer című nótájának előadásáért, mely egyik személyes kedvencem!

Második fellépőként a Cenobite következett, melyet az új felállással most volt szerencsém először látni. Éppen ezért nagyon vártam a produkciót. A hangzást illetően most sem javult a helyzet, s ez az állapot sajnos a végéig tartotta magát. Érdekes volt új énekessel hallani az általam már ismert dalokat, talán túlságosan hozzászoktam az előző énekesnő egyedi orgánumához. Zenéjük a maga nemében egyedi, kissé szokatlan. Nehéz lenne határozottan beskatulyázni, de erre nincs is szükség. Összességében, erősebb teljesítményt vártam. Kissé lapos volt a hangulat, bár ez inkább köszönhető a már említett hangzásnak és a gyér számú közönségnek, mint magának a zenekarnak. Megtették amit lehetett. Mindezt leszámítva teljesen élvezhető volt a koncertjük. Engem legalábbis sikerült meggyőzniük. Egy kicsit életszerűbb színpadi kiállással ez még sokkal jobb is lehet a jövőben!

A Harloch már zeneileg is közelebb állt hozzám, de ez volt legelső találkozásom velük, s elmondhatom hogy sokkal jobb hangulatot teremtettek műsorukkal, és mintha a közönség is jobban belelkesült volna. Zenéjük érdekes black metal alapokon nyugvó, egyedi hangulatú, különös tekintettel a szövegvilágra. A színpadi kiállás is profibb volt, élettelibb, lelkesebb. Az biztos, hogy ígéretes jövő előtt állnak, s még nagyon sok hasonló fesztivál keretében fognak meggyőzően bizonyítani! Én a legjobbakat kívánom nekik és várom a legközelebbi találkozást!

Elérkezett az általam legjobban várt Baskíria koncertje és meg kell mondjam, ezen az estén egyértelműen ők remekeltek! Teljesen profi, látványos kiállás, lelkesítő hangulat uralta műsorukat. Természetesen zeneileg is a legjobbat nyújtották. A fellépő zenekarok közül ők alakultak a legrégebben, volt elég idejük arra, hogy egyedi színpadi stílust alakítsanak ki. A (még mindig) kevés létszámú közönség sem érdekelte őket, a hangulat önmagáért beszélt. Elmondhatom, hogy az egész fesztivál hangulatát ők határozták meg, alig várom hogy legközelebb újra színpadon láthassam őket!

Összességében, ebből a fesztiválból sokkal többet lehetett volna kihozni. A hangulat is jobb lehetett volna szerintem. Mindezért nagy részben felelt a választott helyszín. Remélhetőleg a következő fesztivál iránt nagyobb lesz majd az érdeklődés és sikeresebb is lesz!

pagangoddess

Megjelenés: Kronos Mortus Webzine
Az eredeti cikk: www.kronosmortus.hu/node/14455

Black Gore Fest – Koncertbeszámoló

2008. december 27. @ Budapest, Viper Room

A Black Gore Grind Fest ez alkalommal a Viper Room-ban került megrendezésre. A helyszín rocker hagyományokhoz illően egy „földalatti ingovány”, méretét tekintve egy normál nappalinál kissé nagyobb koncertteremmel ékesítve. A falakat - általam ismeretlen koncepcióból kifolyólag - napilapokkal fedték be, így a koncertek közti szünetekben, megfelelő megvilágításban a Magyar Nemzet 2008. március 11-ei számába olvashattam bele, mely érdekes módón a terem baloldalán lett elhelyezve.

A VR úgy tűnik lemondott a kedvező középhőmérséklet élvezetéről, de a hibernáció ottlétünk alatt még nem következett be, hiszen az éhenhalás erőteljesebb tüneteket mutatott esetünkben.

Mikor odaértünk a TOSCREW már javában zajongott, illetve az énekes/basszusgitáros példabeszédet tartott a férfi nemi szervekről és azok beltartalmáról. Érdekes bemutatkozásként indult, mindenesetre a zenére kíváncsi voltam s meg kell mondjam, nem okozott csalódást. A zenei információval nem volt probléma: a srác úgy rikácsolt mint senki más a fesztivál során, a produkciót is eladta a maga sajátos módján ugyebár, a szintetizátort is végre nyomon lehetett követni, a muzsika meg a többi fellépőhöz képest maga a zenei innováció! Várom a jövőbeli folytatást!

Az utánuk következő TEURGIA a megjelenés terén visszafogottabbnak mutatkozott, talán túlságosan is. A fellépők közül az ő műsorukat vártam a legjobban, mivel élőben még nem volt szerencsém hozzájuk, az ígéretes lemez után tehát voltak elvárásaim. Hammeres szerepléssel, lemezzel, miegymással a hátuk mögött ők voltak az est „sztárjai”, mégis nekik sikerült a legunalmasabb produkciót nyújtaniuk. Számomra teljesen érthetetlen volt a (kezdetben) lelkes közönség hujjogatása, a 12 egy tucat dalok hallatán. Sajnálom, de az élő produkció nem győzött meg…

Az est második „legviccesebb” fellépői díjat a két „frontemberrel” kiálló PAEDIATRICIAN nevezetű zenekar érdemelte ki. Nyomták a gore-grindet veszettül, s közben versenyt röfögtek. A két énekes a koncert végéig ott állt, ahova letették őket, nem mozdult egyik sem, egy tapodtat sem. Egy kicsit több életet vihettek volna a színpadi kiállásba. Tulajdonképpen egy disznóvágás megzenésítését hallhattuk 15 tételben, zeneileg ez a stílus eléggé távol áll tőlem.

Az ATHAME aztán ismét elhozta a sötétséget. Jöttek a true blackerek arcfestéssel, bőrnadrággal, ahogy kell. A beállásnál elég habisztinek tűnt a társaság, de legalább nem voltak gyámoltalanok a színpadon. Sablonosabb black metal, néhány kevésbé sablonos pillanattal, egy karizmatikusnak mondható frontemberrel, akinek hangi adottságaival nem volt probléma. Annak ellenére, hogy zenéjük teljesen átlagos volt, rájuk ment a legnagyobb zúzás, fejrázás miegymás, és a (Teurgián kívül természetesen) ők vonzották a legnagyobb tömeget. Én személy szerint ígéretes jövőt jósolok nekik!

A HARLOCH zenekarhoz e hónapon belül már másodszorra volt szerencsém és vártam is a műsorukat nagyon, miután a Dies Natalis fesztiválon már meggyőztek. Ezúttal is színvonalas produkciót nyújtottak, bár az előzőhöz képest talán egy kicsivel gyengébb, amit a zenekar hibáján kívül tovább fokozott egy sajnálatos technikai hiba is. Mindezt leszámítva a színpadi kiállást illetően nálam még mindig ők viszik a prímet, ezért külön dicséret jár nekik!

A NEBULOSUS FATUM gondoskodott róla, hogy ezen fesztivál a stylistjairól maradjon emlékezetes: zakóba nyomták a black metalt! Ilyet eddig színpadon, metal koncerten még egyáltalán nem láttam! Én nem tudom, hogy állandó koncertviseletről vagyon-e szó, vagy csak karácsony szelleme hatotta át őket december 27-én, de számomra ez kissé visszavett a hangulatból. Véleményem szerint így nem illik black metalt játszani! És, hogy a zenéről is szó essék: a frontember a kissé lohasztó látványt meggyőző rikácsolással pótolta, a dobos látványosan és dinamikusan ütlegelt, de sajnos ez még így sem tudott meggyőzni, sajnálom…

Összességében a TOSCREW vitte a prímet, mind zeneileg, mind kiállást figyelembe véve (és természetesen kiállást illetően a HARLOCH) a PAEDIATRICIAN koncertje alatt remekül szórakoztam, hiszen nem lehetett őket komolyan venni, ha az ATHAME félidőben abbahagyja, akkor rájuk se lenne panaszom, a többi produkció viszont felejthető. A PAEDIATRICIAN és NEBULOSUS FATUM dobosainak meg külön jár a respect, nekem az ő játékuk tetszett a legjobban (a TOSCREW ütőse helyenként bizonytalannak tűnt, a többiek meg hozták amit kell).

pagangoddess

Megjelenés: Death Dream Vision Dying Memory
Az eredeti cikk: deathdreamvisiondyingmemory.blogspot.com/2009/12/
v-dies-natalis-fesztival-beszamolo.html

V. Dies Natalis Fesztivál/ Metal School 2009.12.26 beszámoló:



A Metal School megtalálása szerencsére nem okozott gondot mivel belefutottam egy kisebb társaságba,akik épp oda tartottak ahova én. De ha nem így történt volna bizony ki tudja mennyit állhattam volna a Bajcsy-Zsilinszky út 51. elött.Igen csengő volt ,de semmi más jelzés,hogy jó helyen járok-e. A már említett társasággal mentem be a kapun kissebb kanyarral a klubba.Amiről ha jól tudom zenekari próbahelyként is üzemel. A vártnál is kisebb teremben találtam magam. Hamar rá kellett jönnöm,hogy nem a hangosításés a technika kánaánja a Metal School. Majd meglátjuk mi lesz alapon vártam a zenekarok koncertjeit.

Paediatrician:

Velük egyszer,kétszer összefutottam így nem voltak számomra ismeretlenek. Pusztán az énekesi poszton történt változás.

A jelenlegi tagok:
gitár :
Pokornyik Ferenc
Basszer:
Varjú Dávid
Dob:
Pőcz Balázs
Ének:
Lédeczi Zsolt
Pitch Shift:
Bakó Lehel.

A már ismert dalok mellett újak is megszólaltak.A dalszövegek támái természetesen maradtak az eddigi nyomvonalon. Ment a grind úgy,ahogy annak kell.A Dying Fetus - Kill Your Mother / Rape Your Dog dala természetesen a program része volt. Szóval gond a jövőben sem lesz a Paediatrician dalokkal.

---------------------------------------------------------------------------------------

Nefarius:

Gitár :
Náni
Ének :
Fecó
Gitár :
Balu
Bassusgitár :
Marci
dob :
lujióka

Őket még nem ismertem és előzetesen se tudtam belehallgatni a dalaikba így kissebb rejtély volt mit is fogok tőlük hallani. Hamár kategorizálni kellene a death/black metál dallamos vonalát említeném meg. Nekem speciel tetszett a zenekar produkciója. De azt meg kell,hogy mondjam különösebb vagy épp újdonságként ható dolgot nem hallottam. A jövőben úgyis kiderül milyen irányt vesznek a dolgok náluk. Én bízok benne,hogy találkozom még a nevükkel az elkövetkező években.

---------------------------------------------------------------------------------------

Harloch:

Gitár :
Akhsesef
Basszusgitár :
Damien
Gitár/Ének :
Mithras
Dob :
Windar

A Harloch soraiba visszatért egy régi tag Windar személyében. Így megszünt az utóbbi idők dobos hiánya a zenekarnál. Persze a zenekar basszusgitárosa most sem volt hajlandó nagyon a színpadon lenni.Damien ott a színpad neked ott a helyed. A Harloch-nál adódott néhány technikai gond ami igen zavaróan hatott.Csak a plafon nem kezdett el repedni a fejünk felett. És még ilyen áldatlan körülmények között is profin vitték végig a koncertjüket. Ezért csak gratulálni tudok a bandának így utólag is. Bármi is volt én jól tudtam magam érezni a dalokat hallgatva. És ez itt a lényeg. "Menj, csak menj, sötét erdőn keresztül Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz De míg az utad az erdőn át vezet Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!"

---------------------------------------------------------------------------------------

Wrath Of Azazel:

Ének :
Kapuszta Tibor
Dobok :
Ézsiás Ádám
Gitár :
Rudics Ágnes
Basszusgitár :
Lázár Bálint
Synth :
Tóth Péter

Mire a Wrath Of Azazel a színpadra lépett én már rendesen le voltam fáradva. De a hallásom még megvolt. Dallamos black metáljuk kifejezetten jól hatott így a fesztivál végén. Őket meg meg kell néznem máskor is,hogy teljesebb legyen a kép.

FUNERAL FANTOM

Megjelenés: Rockerek.hu
Az eredeti cikk: www.rockerek.hu/cikk608.html

Dies Natalis Feszvitál – Metal School (2009.12.26.)

Daemia 2010. január 03. vasárnap (13:26:51)

Szombaton a Dies Natalis fesztivál módosult helyszínnel a Metal Schoolban került megrendezésre. Először voltam itt, kicsit megdöbbentett a hely mérete, és egyéb viszonyai.. Biztos fejlődni fog még, az egy wc és két pad-szerű ülő alkalmatosság - elég kevésnek tűnik.. Elöször a Paediatrician zenekar lépett a színpadra. Kellemes évzáró volt az este, ugyanis szinten mindehol történt szemmel látható változás (is). A grindcore fenegyerekek soraiban az énekes poszton történt újítás, Bakó Lehel és Lédeczi Zsolt ( alias dr Limb) erősíti a bandát. Lehel a mély, míg Zsolttól a megszokott röfögős, magasabb fekvésű hörgés-visítozást hallhattuk. Szép számmal akadtak a klasszikus dalaik közül is, valamint egy két új számmal is kedveskedtek az először családias, majd egyre jobban növekvő hallgatóközönségnek.

Vomit, alias Pöcz Balázs ma este is bizonyította, hogy ha rosszabb is a hangzás, ő verhetetlen blastbeat terén. Elhangzott a közkedvelt Belülről emészt - nekem személy szerint ez a kedvenc számom tőlük, bár a műfaj, amit képviselnek nem lopta be magát a szívembe. Jó pár Paediactrian koncerten voltam már, de most tudom elmondani igazán, megtaláltál azt a felállást, amivel a legjobban tudnak haladni. A dupla "ének" kellett a zenekarnak. Fiúk, ez egy jó évzáró buli volt :)

Ezután következett a Nefarius zenekar.. Hozzájuk is volt már párszor szerencsém, de eddigiek közül a szombat esti koncert tetszett a legjobban - bele se godolok, hogy jó hangosítás mellett mennyire jól játszhatnak ezek a srácok. Számokat itt most nem emelnék ki, sajnos a tehcnika ördöge velük is kiszúrt, az éneket nem mindig lehetett hallani. Összességében azonban jól csináltak mindent, kellett a dallamosabb hangzás a közönségnek - szép számmal voltak az idősebb korosztályból is. Náni, Fecó, Balu, Marci és Lali, csak így tovább. Aki nem ismerné még őket, feltétlen nézzen el egy koncertjükre.

Ezután a számomra legkedvesebb zenekar, a Harloch következett. Kiváncsi voltam milyen számok kerülnek az este folyamán terítékre, hiszen jó pár új szerzeménnyel is gyarapodott a zenekar. Harloch viszont talán az eddigi legnehezebb évén van túl. Veles távozása után a basszusgitáros poszt hónapokig üres volt, végül Damien személyében megtalálták a méltó utódott. Azt hitték az év már nem hozhat rosszabbat, de mégis... Sethyron nyár végén bejelentette - külön utakon jár.. Rengeteg keresgélés után azonban az este debütált a legújabb harcos - Windar személyében. Aki picit is ismeri a zenekar több éves múltját, az bizony örömmel konstatálta a régi-új tagot. A szokásos intrót követően az EP számait hallhattuk. Bizony bizony a technika velük is kiszúrt.. sajnos talán az este folyamán a legjobban. Kezdetben az énekből semmit nem lehetett hallani, majd néha szólt normálisan néha nem.. A gitárok hangosítása is ugrált.. Mivel semmi kontroll nem volt befelé, így nem volt egyszerű dolgok egyben tartani a számokat. A koncert jó volt, a közönség soraiban is érezhető volt a pörgés - pogó, éneklés, fejrázás.. minden ami kell. Össze kell szokni az új négyes fogatnak, de nem féltem őket. Ők tipikusan az a zenekar - akik kis hazánkban ritka "faj" - akik csak a zenélés miatt csinálják az egészet - nem is akármilyen színvonalon. Csendesen meghúzodnak, fergeteseg bulit adnak, mindig megmozgatják a közönséget, de a színpadot elhagyva visszaváltoznak nyugodt, halk emberekké.. Nem hiába - Aki(k) a csendet szereti(k). Remélem a 2010-es év csupa jó dolgot hoz nekik!

Az estét a Wrath Of Azazel zenekar zárta. Levezetésképp pont jó helyen zárták a fellépők sorait, bár egyszer "főműsorban" is megnézném őket. Elöször hallottam az Azazelt, a dallamviláguk magával ragadott. Sajnos csak pár számot hallhattam, de kiváncsian várom a következő koncertet - én biztos ott leszek. A technika velük is próbált kiszúrni, a szintit elég nehezen tudták belőni,viszont az ének talán náluk szólt-hallatszott a legjobban.

Daemia

Crazy Mama – Harloch – Királyság!



...és akkor bővebben:

Axelior cimborám nemrég lett tagja a Harloch zenekarnak és debütálására szombaton került sor a Crazy Mamában. Én Gunst, Scorpionst, Tankcsapdát hallgatok, ill. ezen a zenei vonalon mozog nálam a zenehallgatás, így gyakorlatilag számomra kihívás volt elmenni egy black/death metált játszó együttes koncertjére. Kicsit szkeptikus is voltam, hogy tetszeni fog-e, élvezni fogom-e a zenét, de Axeliorral való barátságunkra tekintettel úgy éreztem, ott kell lennem. Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúú, de jól döntöttem!!! Menjünk szépen sorrendben. 3 együttes koncertje volt meghirdetve. A Dolmen kezdett. Amikor odaértünk, a srácok már javában hangoltak. Abszolút nem ismertem őket, de első blikkre szimpatikusak voltak. Az énekes bemelegítésként énekelt kísérettel, majd acapella is. Nagyon jó kis hangja van, pont az a hangszín, amit nagyon csipázok. Nem is kellett csalódnom, remek koncertet adtak és kellően bemelegítették a közönséget. Amit negatívumként tudok elmondani (és ez sajnos minden együttesnél elmondható volt) az a hangosítás. A dob rendkívül domináns volt, a gitárok egy fokkal halkabbak, a szöveg néha kivehetetlen, a billentyűs tudásáról meg aztán tényleg nem sokat lehetett megtudni, mivel konkrétan alig hallottunk belőle valamit. Összességében azonban tökéletes bemelegítés volt. Élveztem. (csak halkan jegyzem meg a lányok kedvéért, az egyik gitáros félmeztelenül játszott és igencsak figyelemreméltóan kidolgozott felsőtesttel rendelkezik.). No és akkor az est (számomra) főszereplői érkeztek: a HARLOCH. Ők már kinézetre is extrábbak voltak: nagyon penge kis arcfestésük volt. 10 perc alatt beálltak és kezdődött a buli. Azonnal érezhető volt az, ami az egész koncertet végigkísérte: lendület, dinamizmus, energikusság, erő. Nagyon erősen kezdtek és elmondható, hogy a koncert végéig folyamatosan tartották a szintet. Egy percig nem unatkozhatott a közönség. Tudom, sokan azt gondolják, merő darálás az egész (én is ezt gondoltam erről a műfajról sokáig), de valójában nem. Egy nagyon jól felépített, ritmusváltásokkal teli, színes hangzásvilágot kaptunk az arcunkba és a fülünkbe. És olyan kib@szott jó volt, hogy azt elmondani nem tudom... egyszerűen frenetikus volt, sodort minket a lendület. Én, a rockrajongó, azon kaptam magam, hogy ütemesen dobolok a lábammal, rázom a fejem (sajna csak lájtosan ment, mivel be volt állva a nyakam).... metálzenére. Ami külön nagyon szimpatikus, hogy nem egy csapat egós fickó (mint ahogy ezt tapasztalhatjuk más bandáknál, példát inkább nem mondok) állt színpadra, hanem 5 ízig-vérig zenész, akikről lerí, hogy baromira élvezik amit csinálnak, eszméletlen tehetségesek és olyan tudással és felkészültséggel rendelkeznek, amit nagyon-nagyon sokan megirigyelhetnének. Kommunikáltak a közönséggel, szerették a közönséget, elkényeztették a közönséget és szívüket-lelküket odatették. Engem személy szerint teljesen levettek a lábamról és ahogy körülnéztem, ugyanezt láttam másokon. Összefoglalva: zseniális koncert volt. Na, igen, és volt egy nagy tanulsága: ne ítélkezz erről a műfajról, míg legalább egy koncertre nem mész el. Szóval ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti a zúzást, vevő egy jó kis „ereszd el hajam”-ra vagy egyszerűen csak szeretné magát nagyon jól érezni.

(A 3. együttesről nem tudok nyilatkozni, mivel azon már nem voltam ott, de a legfontosabb infó, amit megtudtam róluk, hogy van egy Lélegző ruhafogas c. daluk :D)


Kritikák

Megjelenés: rivjuz.blogspot.com
Az eredeti cikk: rivjuz.blogspot.hu/2008/07/harloch-rnyjtk-ep.html

Harloch – Árnyjáték EP



Érdekes a helyzet a black metallal. Mert hát valljuk be, meglehetősen rétegzene és mint olyan, nyilván a műfaj legnagyobbjai érhetik csak el a nagy(obb) közönséget. Így a nagy magyar tülekedésben (mert hogy Magyarország hálisten igen jól van eleresztve ilyen zenét játszó zenekarokkal, legalábbis amennyire rálátok a hazai blackszcénára) is nyilván azok kerül előbbre, akik valamilyen módon a metálrajongó törzsközönségen kívül is hódítani tudnak. Na de mégis hogyan?

A titok szerintem az eredetiségben rejlik. Pláne olyan, gyakran sablonosan és klisészerűen, futószalagon gyártott zenék esetében, mint amilyenek a metálzene különböző ágazatai. A Harloch ebből a szempontból a jövő zenekara, zenéjük dallamos, eredeti és érdekes, nincsenek benne üresjáratok, és nagyjából dalonként annyi izgalmas riffet és ötletet vonultatnak fel, amennyiből más banda egy fél lemezt írna. Most azonban a 2001-ben alapított Harloch jelentkezett végre valahára lemezzel. A Moby Dickből ismert Schmiedl Tamás közreműködésével készült ötszámos EP-re nem hiába kellett éveket várniuk a rajongóknak, hiszen egy érett, ereje teljében lévő bandát mutat. A lemez megjelentetése (onlájn, ingyen) pedig arról is tanúskodik, hogy a Harloch valóban a mában él, alkalmaszkodik a legfrissebb zenemenedzselési trendekhez is.

Magáról a zenéről pedig eszembe jut egy mondat, amit még évekkel korábban a Slayerről olvastam valahol: olyan őket hallgatni, mintha elütné az embert egy nagyon siető kamion, ami minden sietsége ellenére még vissza is tolat ránk. Gyors (és ezzel együtt technikás), súlyos mélyrehangolt gitárzenét hallunk, ami helyenként ugyan fölenged valamelyest (mint például a Dacia capta nyitányában, vagy az egész anyagot záró Artemisz erdején keresztül szívszorító záróakkordjaiban), de szinte csak szusszanásnyi időre. A hangzás tehát kemény, milyen is legyen egy valamirevaló blackzenekarnál, de ami nagyon fontos, mégsem öncélú, láthatóan különbözik a sokkal elterjedtebb ún. bunkómetáltól, a leginkább félrészeg kamionsofőröknek szóló höhö én vagyok a keménylegény jellegű zenéktől. És ez, a Harloch másik fontos ismérveként megemlíthető intellektus nemcsak a zene intelligenciáján érhető tetten. Az Árnyjáték talán egyetlen komoly fogyatékossága, a szövegek (és nem pusztán az ének/hörgés jellegéből fakadó) érthetetlensége űzheti a kíváncsi hallgatót a zenekar Árnyak könyve fedőnevű dalszövegleltárához, ahol én is nem kis meglepetésemre a szövegek alatt hosszas, gyakran tudományos igényességű segédanyagokat, összefoglaló magyarázatokat találtam, amikre (az elsősorban ókori, mitológiai témák miatt) még a legműveltebbeknek is szükségük lehet. A Harloch ugyanis bármily meglepően hangzik a terminus, elsősorban entellektüel metál együttes és a black, death epitethon ornansok csak mind ezután jöhetnek. A lemez meghallgatható itt.

Nyerges Gábor Ádám

Megjelenés: HammerWorld magazin, 2008. szeptember

Harloch

Árnyjáték

Nem sokat vacakolnak a budapesti Harloch tagjai az ötszámos anyagukon, rögtön belecsapnak a lecsóba. Semmi intró vagy lassú felvezetés, máris ezerrel pörögnek a srácok, Mithras pedig rögtön károgja az első versszakot.

Az énekes-gitáros perzsa/római mitológiában gyökeredző művészneve elég nagy segítség lehet, ha be akarjuk kategorizálni a négytagú zenekart. Valóban black metal a stílus neve, de szerencsére nem a klisés fajtából, ugyanis remek ötletek sorakoznak a kislemezként terjesztett, magyar nyelvű hanghordozón.

Talán nem véletlen, hogy a Moby Dick frontember Schmiedl Tomi is látott fantáziát a bandában, ennek köszönhetően segédkezett a soproni stúdiójában készült felvételeknél - nem csak a keverőpult mögött, hanem hangszerével is. Mondjuk az valószínű, hogy az Árnyjáték című második nóta szólóját nem Smici játszotta fel, ez ugyanis talán a legegyszerűbb kiállás az egész lemezen, de az ötletes, többszólamú virgázások a többi szerzeményben talán neki is köszönhetőek.

Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy a Harloch anyagát Schmiedl Tamás ötletei uralják, a négy srác is rengeteg jó dolgot hozott össze. Nekem tetszik a Dacia capta akusztikus felvezetése, amely után Akhsesefék hirtelen újból őrületes darálásba kezdenek. De az Ahol a remény is meghal arabos motívumai is jó húzásnak számítanak, bár én picit még merészebben alkalmaztam volna ezeket. Az Artemisz erdején keresztül dallamai is nagyon ütősek, különösen az egyszerű, de hatásos szóló tetszik.

Az biztos, hogy a srácok szerettek volna egy minden kompromisszumtól mentes anyagot készíteni, mert ha nem ehhez az alapelvhez tartották volna magukat, akkor a záró nótában valószínűleg erőteljes orgonahangzást is bevetettek volna. De kár lenne hibát keresni az Árnyjátékban, ugyanis ez egy egyszerű, de sok ötletet felvonultató black metal anyag. Mindenképpen megérdemli a figyelmet!

Z. O.

Megjelenés: Somniorum Webzine

Harloch – Árnyjáték (Ep) (2008)



---------------------------------------------------------------------------------------

Kiadás éve: 2008
Kiadó: Szerzői kiadás
Ország: Magyarország
Stílus: Black Metal
Tagok:
Mithras - gitár, vokál
Akhsesef - gitár
Veles - basszus
Sethyron - dob

---------------------------------------------------------------------------------------

Manapság szerintem pont olyan nehéz a Black Metal-ban valami eredetit alkotni, mint amennyire nehéz megírni egy-egy kritikát anélkül, hogy az ember klisék végtelen sorát sorakoztatná fel. A Harloch ebből a szempontból megkönnyíti a helyzetem. Elég volt csupán a dalszövegekbe belekukkantanom, hogy tudjam, itt már valami izgalmasról van szó. A Nile-on kívül nem hinném, hogy túl sok olyan zenekar lenne, ami érdemi háttértudással állna hozzá az egyiptomi kultúra megzenésítéséhez. A Nile-al szemben a Harloch nem Death Metal vizein evez, hanem Black Metal hátszelén támad. Alapvetően gyors tempójú, viharos számok adják az alapot, gazdagon átitatva dallamokkal. Legközelebbi hasonlatként az Aetherius Obscuritas-t tudnám talán felhozni, illetve ezáltal a Ragnarokat se kerülhetjük meg. Az egyiptomi témáknak köszönhetően találni ilyen jellegű gitárjátékot, igaz ez csak a negyedik, „Ahol a remény is meghal” bukkan fel. S az igazat megvallva elsőre ez a szám az, ami rögtön megfogott, mondhatnánk itt csúcsosodott ki igazán az az intellektualitási plusz, amit a dalszövegek, és a zenészi technikai tudás sugárzott.

Ugyanakkor itt ütközött ki az, hogy talán koncepciók területén még nincs meg mindig a vezérfonal. Személy szerint bármennyire is okosak a dallamos Ragnarok megoldások, én jobban pártolom a 4-es szám atmoszféráját, melyet akár a későbbiekben közelíteni lehetne a „szokványos” dallamossággal. Utalásként talán a Meleches-t említeném meg, akik remek módon keverik a Perzsa dallamvilágot és a Black Metal-t.

A Harloch személyében elmondhatom, hogy egy kellemes zenekarral volt szerencsém összefutni. A hangzás nagyon jól sikerült összehozni, és kár volna tagadni, elsőanyagos zenekartól ez igen becsülendő, még ha sokak szerint ez ma már alapkövetelmény. Mivel alapvetően pozítív beállítottsággal közelítek a magyar tehetségek mindegyikéhez, így itt is csak azt tudom mondani hogy további kemény munkával még van bőven perspektíva a zenekarban, és még több egyedi íz beoltásával igen jó esélyeik lehetnek.

8/10

Számlista:

1. Aki a csendet szereti 05:18
2. Árnyjáték 03:57
3. Dacia capta 04:24
4. Ahol a remény is meghal 05:08
5. Artemisz erdején keresztül 04:49

Az album letölthető a zenekar oldaláról ingyen!

Raziel

Megjelenés: rockozon.hu (már rockvilag.hu)
Az eredeti cikk: http://www.rockvilag.hu/
index.php?option=com_content&view=article&id=907:
harloch-arnyjatek-ep&catid=23:vegyes&Itemid=4

Harloch – Árnyjáték EP



A Harloch egy viszonylag régi magyar Black Metal zenekar. 2001-ben alapította meg Elenios és Akhsesef. Sok tagcserét követően, már csak Akhsesef az egyetlen alapító tag. Talán épp a tagcseréknek köszönhetően csak 2007-ben tudták rögzíteni első hanganyagukat, Árnyjáték címen.

A korongon az első szám, Aki A Csendet Szereti címet viseli. Igazán fogós dallamos Black Metal dal egyiptomi hatásokkal vegyítve. Ez leginkább a szövegen érezhető, ugyanis elég gyakran jelennek meg egyiptomi istenek nevei a dalban. A dal egy vándorról szól, aki próbálja megtalálni a saját lelki békéjét. Ez a dal személyes kedvencem.

A lemez címadó dala, az Árnyjáték már kicsit egyszerűbb témákat foglal magába, mégis nagyon fogós. Igazi Black Metal zene kompromisszumok nélkül. A dal egyik érdekessége, hogy Schmiedl „Smici” Tamás is énekel benne pár sort.

Dacia Capta. Sokaknak semmit sem mond ez a név. Ez annyit jelent, hogy „Dacia leigázása”. A dal szövege római témájú, a dákok elleni harcot mutatja be. Zeneileg viszonylag lassú tempót diktál, mégis fellelhetőek reszelősebb témák.

Az Ahol A Remény Is Meghal című számban már visszatérnek az egyiptomi témákhoz. Ez szintén egyaránt megmutatkozik a zenén és a szövegen. Ezt a dalt minden eltávozott nagyszerű zenésznek íródott. A dal végén fellelhető egy idézet a Halottak Könyvéből.

A legutolsó dal (Artemisz Erdején Keresztül) a görög mitológián alapul. Artemisz istennő védte minden erdőben eltévedt ember lépteit. A zenében vegyül a lassú, könnyed témák és a kemény Black Metal riffek. Szintén nagyon kellemes élményt nyújthat minden hallgató számára.

Az album leginkább mondákat, történeteket mesél el, dallamos Black Metal időnként Thresh Metal elemekkel vegyítve.

1. Aki A Csendet Szereti
2. Árnyjáték
3. Dacia Capta
4. Ahol A Remény Is Meghal
5. Artemisz Erdején Keresztül

Zenészek: Mithras - Gitár, Ének Akhsesef - Gitár Veles - Basszusgitár Sethyron - Dobok

Tikka

Megjelenés: underview.hu
Az eredeti cikk: http://www.underview.hu/harloch_-_damnatio_ad_bestias_%28album%29-1531

Harloch – Damnatio ad bestias (album)



Hihetetlen, de a főleg blackben utazó és több, mint 10 éves Harloch most adta ki első nagylemezét. Ez a tény, valamint a banda neve kevesekben ébreszt gondolatokat, és sajnos ez nem a véletlen műve. Az alakulás óta eltelt 11 év eléggé viszontagságosan telt, és nehezen jutottak egyről a kettőre. Tipikus probléma, a tagkeresés hátráltatta a csapatot, tapasztalatból tudom én is, milyen nehéz megbízható, és elkötelezett társakat találni. Ez idáig egy EP-t adtak ki 2008-ban Árnyjáték címmel, mely 5 dalt tartalmaz, és elég jól sikerült nóták vannak rajta, de sajnos ez nem hozta meg eddig a kellő ismertséget nekik, valamint az állandó tagproblémák miatt továbbra sem sikerült feljebb lépni.

Ebben segíthet a mostani nagylemez, melyet megint egy másik felállás készített. A főnök továbbra is Akhsesef, aki a zenék nagy részét is szállítja. Mellette gitározik még Axelior, valamint 2009 óta Damien basszusgitáron. Régi-új tag a doboknál Windar, aki a kezdeteknél is itt volt, és 2009 óta újra Ő adja az ütemet. A szövegek leginkább Akhseseftől származnak, aki páratlan szélességű történelmi ismerettel rendelkezik. Ez magasan kiemeli a dalszövegeket, amelyeket Khainor tolmácsol a hallgatónak. A borító Posztos Borbála keze munkáját dicséri, megfelelően kapcsolódva a lemez címéhez. Maga a lemez Sopronban került felvételre az MD Stúdióban, mégpedig a Moby Dick és Bloody Roots frontember, Schmiedl Tamás hathatós vezetésével. Nyolc tétel szerepel rajta, ami valójában hét, ugyanis egy igen hangulatos intróval kezdődik a korong. A lemez címéhez abszolút passzoló kezdés megadja az alaphangot, tökéletesen visszaadja a Damnatio ad bestias, az ókorban kedvelt kivégzési forma hangulatát. A címadó szám egyből lendületet ad, és egy könnyen megjegyezhető dallammal folytatódik, amit talán védjegyének tekinthet a csapat. Nagyon szép gitárszóló színesíti középen még a nyitószámot. Nekem különösen kedvenc lett ez a dal, kedvelem az ilyen dallamos black féle muzsikát, ami keveredik egy tempós thrash feeling-gel, mindenképpen sajátos stílust adva a Harlochnak. Utána következik a Salemi mese, ami kicsit olyan érzést kelt, mintha még az előző dal szólna. Zeneileg tökéletes folytatás, és akár egyben is szerepelhetett volna az előzővel. A dal kb. felénél lévő kiállás hatásos, utána pedig tempóváltás jön, lassabb, döngölős rész szól egy darabig, mintha itt egy új dal kezdődne, olyan érzésem van. Negyedik tétel az Erdély című szerzemény, amely nem meglepő módon Erdélyről szól. A szöveg Arany János tollából származik, a fiúk pedig egy nagyon szép zenét írtak alá. Ez nem egy gyorsabb dal, inkább a hangulatában erős, de mindenképpen odaillik a sorba, és pont jókor enyhíti a lemez eddig gyors tempóját. Sorban az ötödik a Sírrablók, amellyel visszatérünk újra a sebesebb dalokhoz. Én ezt a dalt hallottam először, és ahogy indul, az zseniális! Még koncertkezdésnek is el tudom képzelni, sajnos élőben még nem volt szerencsém hozzájuk. Egyből megfog a szólótéma, a dob brutális és nem kímél egy percre sem, fél távnál pedig újra bólogatós és úthenger-szerű témák vannak, nagyon tetszik a dal sokszínűsége. Hatodikként jön a Homokba fúlt sereg, melyet egy lassabb kezdés, és Windar monológja vezet fel, igen hatásosan. Ez szintén egy lassabb, elgondolkodtató szám ismét nagyon szép szólókkal. A rögtön fejbe vágó Gothia egyből támad, és egyszerűségével, valamint az itt is előforduló könnyen megjegyezhető dallammal azonnal kedvenc lehet. Ez nem egy nehéz nóta, azonnal befogadható. A lemezt a Hullazsinat zárja, egy rendkívül gyönyörű szólóval az elején. Majd ismét bekeményítenek a fiúk, de a dal megtartja a Harloch egyik fegyverét, a változatosságot, mely pedig egy szép akusztikus részben csúcsosodik ki a végén. Mindenképpen figyelemre méltó lett a Harloch első nagy lemeze, teljesen odailleszthető az EP mögé. Hogy egy kicsit ellene is beszéljek, nekem a hangzás egy kicsit túl thrash-es, lehet, hogy a hely szelleme hatott a fiúkra, valamint kicsit rövidnek találom a lemezt, hamar eltelt az a 33 perc, és egy két dal kicsit hirtelen ért véget, talán legközelebb jobban lesznek tagolva a számok. A kiszolgálásra pedig nem lehet panasza a rajongóknak és érdeklődőknek. Noha a kor szellemével szembe menve csak fizikai formában jelent meg a lemez, az viszont ingyenes szerezhető be az Árkádia Hangszerboltban, a CD Pincében és a Headbangerben a készletek erejéig, de a zenekart is bátran lehet keresni a Facebookon, valamint a honlapon ez ügyben. Sőt ugyanitt a számokhoz külön történelmi magyarázatokat is találhatunk, ez mindenképpen szép kezdeményezés Tőlük! Legközelebb december 22-én lesznek láthatóak a Zúzdában egy másik nagy túlélővel, a Baskíriával egyetemben:
www.facebook.com/events/396068933805229/

www.harloch.hu
www.facebook.com/harloch

Megjelenés: deathdreamvisiondyingmemory.blogspot.hu
Az eredeti cikk: http://deathdreamvisiondyingmemory.blogspot.hu/2012/12/harloch-damnatio-ad-bestias-2012.html

Harloch – Damnatio ad bestias (2012)



Végre sikerült meghallgatnom a Magyar Harloch első albumát. Megmondom őszintén nagyon meglepődtem. Jó lemezt vártam tőlük, de ők többet hoztak, mint amire számítottam. Gyilkos anyagot raktak össze.

Khainor (vokál) egy nagy adag dühvel adagolja a szavakat. A két gitáros Akhsesef és Axelior feszesen és sebességgel pengeti a fekete fém dallamait. Damien (basszusgitár) és Windar (dobok) pedig egy igazán erős ritmus szekcióhoz illően teszi a dolgát. Változatosan és erősen. Azt a hátteret biztosítva ami egy zenekarban kötelező különben nem is működne jól a gépezet. És a Harloch néven ismert gépezet most egy nagyon is összeszokott és erős felállást mutat ami joggal tarthat igényt a szélesebb körű elismerésre, mert rászolgáltak. Minden ízében átgondolt dalokkal és gyilkos hangzással találkoztam.

A lemez dalai ismét Schmiedl Tamás (Moby Dick, Bloody Roots) vezényletével készültek, mint az Árnyjáték Ep anyaga is. De most sokkal durvább lett a kész album amit csak ajánlani tudok mindenkinek aki szereti a black metalt.

www.harloch.hu

---

Hungarian Harloch finally got to hear the first album. To be honest I was surprised. I waited a good disc of them, but they were more than I expected. Killer material put together.

Khainor (vocals), a great deal of anger feeds on words. The two guitarists Akhsesef and Axelior speed and strikes the tight black metal tunes. Damien (bass) and Windar (drums) is a really strong pace to section does its job properly. And highly varied. It is the backdrop for a band that is not otherwise required would work well with the machine. And the machine is now known as Harloch a very accustomed and strong line-up shows that the right can claim the wider recognition because they deserved. Every bit thoughtful songs and killer sound across.

The album's songs again, Schmiedl Tamás (Moby Dick, Bloody Roots) were made with conductor as the material was also Árnyjáték Ep. But now I have a much rougher the finished album, which I can only recommend to everyone who likes black metal.

www.harloch.hu

Megjelenés: passzio.hu
Az eredeti cikk: http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=27480

Harloch – Damnatio Ad Bestias (2012)



Elsőre meglepő lehet, hogy egy 2001 óta működő zenekar egy 2008-ban megjelent EP után (Árnyjáték) csupán 2012-ben jut el odáig, hogy kiadja első nagylemezét. Ám, ha megnézzük eddigi életútjukat, nincs mit csodálkozni ezen. A jelenlegi felállás 2011 tavaszára stabilizálódott és valóban jóval meggyőzőbb, erősebb, mint a korábbiak. Turkálva a koncert emlékek között a Harloch-ról egy kompromisszum mentes black metal horda képe él, aminek esze ágában sincs letérni az agyon taposott útról – persze ezzel sincsen baj – épp ezért egy vegytiszta black albummal számoltam, hát jól pofára estem! Nem kell persze rögtön világmegváltó változtatásokra, vagy épp "műfaj romboló" megoldásokra gondolni, a Harloch megmaradt annak, ami volt, mégis érzek a zenéjükben valami olyan meghatározhatatlanul egyedi ízt, ami kiemeli őket a black metal zenekarok tömegéből.

Nagyban hozzájárul ehhez, hogy a fiúk nem kevés figyelmet fordítottak a hangzás kimunkálására is. A felvételek Smicinél az MD Stúdióban készültek. Említésre méltó a borító is, ami Posztos Borbála műve és megfelelőképp tükrözi az album címének mondanivalóját. Megfogott az is, hogy a szövegek középpontjában a történelem erősen elgondolkodtató témái állnak, mindezeket pedig anyanyelven tolmácsolja nekünk a csapat.

Mindenképp érdemes picit bővebben tárgyalni a szövegeket ihlető eseményeket, melyekhez érdekes magyarázatokat olvashattok a zenekar honlapján. Hangulatfestő prológus vezeti fel a címadó, Damnatio ad bestias-t, mely az ókorban közkedvelt kivégzési forma borzalmait írja le. Ennek lényege, hogy az áldozatokat kiéheztetett vadak elé vetik, akik a nagy közönség színe előtt "tépetnek szét". A harmadik dal Salem falu szomorú történetét meséli el, a boszorkányperek igazságtalanságai a mai elme számára is felfoghatatlanok. A negyedik tételnél lassul picit a tempó, ez Arany János Erdély című szerzeményének megzenésítése, egyben tisztelgés a költő munkássága előtt.

Az ötödik nóta ismét időszámításunk előttre, Egyiptom földjére kalauzol minket, a birodalom hanyatlásának éveibe. Egy gyalázatos emberről, Panebről, Szet Maat szülöttéről szól az "ének". A soron következő Homokba fúlt sereg az ókorban tart minket, Kambüszész perzsa uralkodó rejtélyes mód eltűnt hadseregének holléte máig megfejthetetlen. Kiemelném ezt a dalt sajátos, keleties hangulata miatt is. A hetedik darab, a Gothia Erdély történelmének egy újabb fejezetét, a Dacia birtoklásáért folytatott küzdelmeket dolgozza fel. A záró tétel a Hullazsinat címet kapta, Formosus, a háromszor temetett pápa kálváriáját meséli el.

A lényeges tartalmi mondanivalón túl a fogós, karakteres dallamok, a feszes és pontos játék végzetesen megnyerővé teheti az anyagot azok számára, akik szeretik a gyökereken alapuló, mégis kísérletező black metalt. Arra azért kíváncsi lennék, hogy szólna angolul, mert bizony nemzetközi szintű anyagot rakott össze a Harloch.

Track lista:

1. Prológus
2. Damnatio ad bestias
3. Salemi mese
4. Erdély
5. Sírrabló
6. Homokba fúlt sereg
7. Gothia
8. Hullazsinat

Közreműködő zenészek:

Khainor – ének
Akhsesef – gitár
Axelior – gitár
Damien – basszusgitár
Windar – dobok

Honlap:
www.harloch.hu
facebook.com/harloch
Csipke


Harloch
© 2001-2018, Harloch | Minden jog fenntartva!